A leleplezés

Cikk dátuma: 2005. 12. 10.

"Számomra a tanulság az, hogy nem kell mindent elhinni, amit a másik fél az ismeretlenség ködébe burkolva állít. Jobb lett volna kicsit gyanakvóbbnak lenni, hiszen mindig is voltak intő jelek..."

Nagyon tetszettek a történetek, amiket olvastam, de eddig nem találtam ahhoz hasonlót, ami velem történt meg - persze lehet, hogy nem olvastam el még elég történetet...

Egy magyar társkereső rendszeren keresztül ismerkedtem meg egy elvált férfival. A személyes találkozó nálunk hamar létrejött, első levelében már leszögezte, hogy nem a hosszas levelezés híve.

Már az első randin feltűnhetett volna, hogy - mint utóbb kiderült - ott volt időben, de nem jött oda hozzám. Én abban a hiszemben távoztam, hogy mégsem jött el, de 5 perc múlva felhívott. Szóval már ez is gyanús jel lehetett volna, de én naiv voltam. A lényeg az, hogy egy hónapnyi ismeretség (közben lemondott randevúk, igen fantasztikus történetekre hivatkozva) után voltunk először együtt.

Másnap bementem hozzá a munkahelyére - számára váratlanul -, és ott találtam a barátnőjét, akivel mint kiderült, két éve együtt vannak, és már gyermeket is terveznek. Ha ekkor nem jövök rá erre, ki tudja meddig hitegetett volna mindkettőnket, arról nem is beszélve vajon hányadik "eset" lehettem neki. Ez a jelenet igazán a Cheaters című sorozatba illett volna. A barátnője hatalmas jelenetet rendezett...

Számomra a tanulság az, hogy nem kell mindent elhinni, amit a másik fél az ismeretlenség ködébe burkolva állít. Jobb lett volna kicsit gyanakvóbbnak lenni, hiszen mindig is voltak intő jelek...

Nem tudom, a történetem mennyire lehet érdekes számotokra, de nekem jól esett valakinek elmondani.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

(név nélkül)