Csak Róbertet ne!

A főiskolán sem terem szerelem minden bokorban. Fanny mégis megtalálta, igaz az internet segítségével.

A szerelem általában gyorsan lecsap rám, s akkor nincs menekvés. Sajnos általában a kiszemeltem nem szeret viszont. Főiskolás vagyok, az otthonomtól távol tanulok. Így nagyon nehéz volt párt találnom. Sajnos ma Magyarországon a fiataloknak nem sok lehetőségük van az ismerkedésre. Sokan nyúlnak az internet után. Chat, társkereső, ma már sokan így keresünk párt magunknak. Én is az internet segítségével találtam magamnak párt a 2. évfolyamon, de sajnos nem illettünk össze. Pont vizsgaidőszakban dobott, s ez eléggé megviselt, az egész nyarat végig bőgtem.

Többé nem akarok Róbertekkel kezdeni. Nyár végén a nővérem elhívott bulizni, hogy kimozduljak végre. Bevallotta, egy sráchoz megyünk először, akit szintén Robinak hívnak, van egy barátja, ő is ott lesz. Egyből gondoltam, a nővérem már megint össze akar hozni valakivel, ezt nem igazán szeretem. Odaértünk, s bemutatkoztunk egymásnak. Kiderült, a barátját bármilyen furcsa is, Róbertnek hívják. Iszogattunk, kezdtünk összemelegedni ki-ki a maga Robijával. Persze tudtam, mit akar a srác, de gondoltam huzatom az agyát egy kicsit. Persze a buli során összejöttünk, kb. 2 hét volt még a nyárból, azt vele töltöttem. Kellett valaki, s erre ő tökéletes volt. Letelt a két hét, dobtam. Közben azért, mikor nem a sráccal lógtam, elkezdtem chatelni a könyvtárban. Volt egy pár jelöltem ott is, de egyre morzsolódtak, már csak az utolsó jelölt fűzött, találkozzunk már végre. Én persze nem nagyon akartam, mert jól nézett ki, de volt néhány dolog, ami ellene szólt.

Majdnem 7 évvel öregebb nálam, biztosan teljesen más a gondolkozásmódja, közös témánk sem lehet, ráadásul dohányzik. És ami most a legfőbb ellenérv volt ellene: Róbertnek hívják! De ő egyre bíztatott: 3 a magyar igazság. Na, jó- gondoltam. Elküldtem neki a számomat. A következő percben jött egy sms: ő küldte. Megbeszéltük a találkahelyet. Hamarabb értem volna oda, hát sétálgattam a környéken, de figyeltem arra, hogy ne menjek túl messze, mert nem akartam késni, nálam a pontosság nagyon fontos. Már épp készülődtem a találkahely felé venni az irányt, mikor jött tőle egy sms, csak 5 percet hajlandó várni. Kapkodtam a lábaimat, azt hittem rosszul jár az órám, s hogy késtem. Odaértem, sehol senki, aztán hirtelen megjelent.

Ránéztem, s egyből valamilyen új, hihetetlen érzés kerített hatalmába, szinte megbabonázott. Beültünk valahova egy üdítőre, beszélgettünk. Jól elvoltunk, de azt gondoltam, úgyse lesz belőle semmi. Megszoktam már, hogy próbálkozásokat hárítsak el a randin, de semmi ilyet most nem kellett tennem. Úgy beszélgettünk, mint két barát. Már kezdtem is aggódni. Ránéztem az órámra: Jézusom, már ennyi az idő! Szóltam neki, hogy ne haragudjon, de otthon kinyírnak, ha nem érek haza. Egész randi során magamat adtam, soha nem tudtam magam tettetni, a taktikázás nem az erősségem. Különben is, ha én magam nem kellek neki, akkor nem teljesen mindegy? Hazakísért. Nem fogta meg a kezemet, éreztem, hogy mikor megfogta volna a kezemet, a pillanatot elszúrtuk, s aztán hülyén nézett volna ki. Közben arra is gondoltam, mi van, ha nem is akar többé látni. Furcsa vonzalmat éreztem iránta, megmagyarázhatatlan volt számomra. Házunk elé értünk. Kínos hallgatás, aztán hirtelen egy egekbe röpítő kissé ügyetlen röpke csók. Aztán a telefonom, anyám: hol az istenbe vagy? Hú! Dühös volt, hiszen nem szóltam haza, hogy ilyen későn érkezem. Aztán meg egy idegen férfival vagyok, már aggódott. Gyorsan búcsúzkodtam: Mennem kell! Akkor már nem látlak viszont?- kérdezte. Hát persze, erről megfeledkeztem. Majd írok, de most mennem kell! Ő megértő volt. Felértem a szobámba, ledőltem az ágyra. Nem éreztem szerelmet, hanem valami mást. Akkor még nem tudtam mit. Ránéztem az órára, a randi 9 órás volt! Biztosan akar tőlem valamit, ja és egyszer sem gyújtott rá!

Ma már 15 hónaposak vagyunk! A késés azóta is probléma, a dohányzásról nem tudtam leszoktatni, de ez legyen a legkevesebb, hiszen SZERET! Én is őt, úgy bánik velem, mint egy igazi nővel. Minden téren kielégít. Ma is úgy beszélgetünk, mint két jó barát, tabuk nélkül. Ez a legnagyobb erősségünk, a beszélgetés. Próbálunk minden lépést követni, amit meg kell tennünk, hogy kapcsolatunk hosszú, kiegyensúlyozott legyen. Eddig nem volt nagy vitánk, lekopogom. Mindezek ellenére, óvok mindenkit az internetes kapcsolatoktól, nagyon veszélyes!

Úgy érzem Ő az igazi, ezt még senkinél sem éreztem, nem csak azért gondolom, mert épp vele vagyok, hanem logikusan végig gondolva, ha mással is lehetne ilyen jó. Akkor az is a nagy Ő-nek számítana. Szerencsésnek mondom magam, életemben először boldog vagyok! De megnyugtat, hogy nem felhőtlenül, reálisan szeretem őt, látom a hibáit, s az enyéimet is.

Fanny

Oszd meg: