Északi-sarki szerelem

Cikk dátuma: 2005. 12. 10.

"Kicsi a valószínűsége, hogy valaha is találkozunk, bár semmi sem kizárható, és talán majd egyszer, a most írt becézgető leveleket együtt fogjuk olvasni..."

Életemben nem e-maileztem, sőt levelezni sem tudtam és szerettem. Ám, miután májusban Anchorage-ban landoltam, időmilliomos lévén el kezdtem cirkálni a neten. Egy ilyen kirándulás alkalmával, az egyik közeli gleccsertón, fura módon egy "Icequeen" nevű hölgyre akadtam, a NET egyik társkeresőjén. Tulajdonképpen az adatlapját sem néztem meg, hanem azon nyomban írtam neki.

Valahogy létrejött a kommunikáció, és elkezdtünk ismerkedni. Kiderült, hogy korunk és fizikai adottságaink hasonlóak. Így hát, elkezdtünk levelezni. Aztán kialakítottunk egy saját nyelvezetet, amit csak MI értünk, és fényképet cseréltünk. Naponta elmondjuk gondjainkat, örömeinket, és ma már jobban ismerjük egymást, mint bárkit. Azt is tudjuk, hogy ez egy veszélyes játék, hisz megbolygattuk egymás életét; de mikor olyan szép és izgató várni a következő levelet!

A baj természetesen a távolság, ami 10.000 kilométer. Ő Magyarország nyugati részén lakik, én meg az Északi-sarkhoz közel, Anchorageban. Nem tudom, hogy miért szerettem bele egy félig fiktív nőbe, de igenis szeretem őt úgy, mint ahogy valamikor, kamasz koromban tudtam szeretni.

Kicsi a valószínűsége, hogy valaha is találkozunk, bár semmi sem kizárható, és talán majd egyszer, a most írt becézgető leveleket együtt fogjuk olvasni...

Tony