Hosszú hétvége

Cikk dátuma: 2007. 08. 22.

"Egyedülálló vagyok, szingli, ha így jobban hangzik. Negyvenévesen, két gyerekkel és nagy-nagy szkepticizmussal léptem be a társkeresők családjába."

Mostanában egyre inkább azt érzem, hogy az élet véletlenek sorozata. Példának okáért az is, hogy idekeveredtem erre az oldalra. XXI. századi cyber romantika, az internet áldásos tevékenykedése, az arctalan társadalom a való világ peremén.

Egyedülálló vagyok, szingli, ha így jobban hangzik. Negyvenévesen, két gyerekkel és nagy-nagy szkepticizmussal léptem be a társkeresők családjába. Hazudnék, ha azt mondanám nem reménykedtem valahol mélyen, a tudatalatti világában, de igazából nem hittem semmiféle beteljesedésben. A hónapok teltek, és rajtam egyre vastagodott valami láthatatlan páncél. Levelezgetés, találkozások melyeknek semmi értelmük, kimenetelük nem volt. Egy idő után már csak azért vállalkoztam rá, hogy mihamarabb túlessek egy újabb csalódáson és haladhassak tovább. Így volt ez a legutóbbi alkalommal is, de valami más történt. Megláttam, és éreztem azt a bizonyos villámcsapást, egész testem vibrált és tudtam, hogy menthetetlen vagyok.

Úgy éreztem a vonzalom kölcsönös, eszeveszett napok jöttek, 20 méterrel a föld fölött. Telefonok, levelek, becéző szavak és mámor. Semmi mást nem akartam, csak vele lenni, de ez nem volt olyan egyszerű, hiszen 180 km választott el minket, mégsem éreztem akadálynak, illetve csak olyannak, ami arra való, hogy leküzdjük. Mentem és boldog voltam, nem volt áldozat, nem számított semmi. Megígérte, ő is jön és megterveztük a hosszú hétvégét, ahogy Bridget Jones mondaná, ez már valami igazi randi! Felkészítettem a gyerekeimet, akik kamaszok, fiúk, és vártam a szerelmem! Három napig tartott a csoda. Minden tökéletesnek tűnt, jó volt, tetszett, elfogadták és én boldog voltam, de egyszer minden véget ér, így a hosszú weekend is.

Hazament, és soha többet nem hallottam róla.

Érthetetlen, ugye? Igen, az. Soha nem kaptam semmilyen magyarázatot, hívást, levelet vagy legalább néhány suta szót, semmit. Elment és magával vitte a hitemet, a bizalmamat, a reményeimet és valahogy az egész életemet.

Egyedül élek, és azt hiszem, ezen már semmi nem változtat...

Ági