Hugo von Hofmannsthal: Orcád

Fordította: Jékely Zoltán

Cikk dátuma: 2011. 03. 22.

Orcád egészen ellopták az álmok.
Remegve néztem, néma ámulatban.
S csak felmerült egy másik éj, midőn
magamat így egészen átaladtam
a holdnak és a drága völgynek, ott
hol a kopár lejtőkön szanaszerte
sovány fák álltak s köztük lassudan
s alacsonyan kis ködfelhők lebegtek,
s a csenden át mindig tajtékosan
ragadta mindig idegen vizét
a vad folyó - ez mind hogy felmerült!
Hogy felmerült! Mert akkor mindezeknek
a szépségeknek - meddőn s hasztalan -
oly vágyban adtam át magam, szegény,
mint most hajadnak adom át magam,
s e fénynek itt, szemöldököd ivén!

Szólj hozzá, legyél az első!

Oszd meg: