John Keats: Utolsó szonett

Fordította: Szabó Lőrinc

Cikk dátuma: 2011. 04. 05.

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök -
Nem a magas ég magányos tüze,
Hogy türelmesen a világ fölött
Vigyázzam, mint ártatlan remete,
A mozgó tengert, mely papként szelíden
Mossa a föld emberi partjait
Vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
Fehérébe hegy s mocsár öltözik -
Nem - én kedvesem érő kebelén
Vágynék lenni szilárd s változhatatlan
Hogy annak lágy, lélegző melegén
Őrködjem örök-édes izgalomban:
Azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
Ott élni mindig - vagy meghalni rögtön.

Szólj hozzá, legyél az első!

Oszd meg: