Magányos házasság

Cikk dátuma: 2008. 09. 27.

Az itthon hagyott asszony magányos volt, hát chatelni kezdett. A beszélgetésből szerelem lett. De vajon mi lesz a házasságból?

Férjnél vagyok, elég korán kötöttem házasságot. Talán sosem voltam igazán szerelmes a férjembe, bár a lányunk mindenért kárpótol. Ő hónapokat tölt külföldön, én meg sokszor magányosnak éreztem magam. Chatelni kezdtem, majdnem minden szabad percemet a gép előtt töltöttem. Írtam egy régi ismerősek, akit még az iskolából ismertem. Sokáig csak mindennapi témákról beszélgettünk. Vele őszinte lehettem az itthoni gondjaimmal kapcsolatban. Egy hónapja fordulatot vett a kapcsolatunk.

Azt kérte, találkozzunk. Én halogattam, de végül belementem, gondoltam miért is ne, legalább beszélgethetek valakivel. Így is történt, de az egyik pillanatban megfogta a kezemet. Hihetetlen melegség töltött el, ilyet talán még sosem éreztem. Ezt követte az első csók. Nem tudom szavakba önteni, milyen érzés fogott el. Azután a következő randin, olyan tűzbe hozott, ami addig egyetlen férfinak sem sikerült. De visszafogtuk magunkat, mert túl korainak gondoltuk.

A negyedik randinkon aztán megtörtént, felejthetetlen, szenvedélyes, csodálatos volt. Ma már fülig szerelmes vagyok belé, bár tudom, sosem történhet köztünk több, de ha erre gondolok, összeszorul a szívem. Csak a gesztenyebarna szemeire tudok gondolni.

Kicsi gesztenye