Nem bántam meg semmit

"Még ma is szeretem, és szerencsés ember lesz az, aki utánam rátalál. Kevés ilyen kincs van a Földön!"

2007-ben kezdődött..., sajnos ma már nem tart.

Pont egy nehéz időszakon voltam túl. Egy válás utáni depresszióból másztam kifelé, mikor ismerősök unszolására én is beregeltem egy internetes társkereső oldalra. Céltalanul, de érdeklődve nézegettem a félig kitöltött, vagy ugyan teljesen kitöltött, de hamis adatlapokat. Páran meg is szólítottak, sőt! Volt, aki annyira beleélte magát a kitalált személyiségébe, hogy még velem is el tudta hitetni, hogy igazi, hús-vér emberről van szó. Pedig csak egy kreált akárki volt, akinek nem tudni miért, de ez okozott örömet. Hogy más embereket becsapjon. Igaz, később rájöhetett, hogy saját magának ártott a legjobban...

Pár hónap hiábavaló keresgélés után megtört a jég! "Dobálgattam" a statikat ide-oda, és már azon voltam, hogy feladom a társkeresés ilyetén formáját, mikor jött egy visszajelzés! Itt kezdődött minden. Elkezdtünk levelezni. Ő is egy rossz kapcsolatból jött éppen kifelé. Először amolyan lelki tanácsadói voltunk egymásnak. Igazából nem reméltem semmi komolyabbat, mert az adatlapunk szerint sem voltunk egymáshoz passzolók. Én dohányoztam, ő nem. Én 16-17 évvel idősebb voltam. Nagy volt az akkori távolság is köztünk. Ennek ellenére folytattuk a levelezést, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy - igaz, véletlenül - de megkaptam a telefonszámát. Felhívtam! Ezután már nem leveleztünk, hanem beszélgettünk, és egyre jobban közel kerültünk egymáshoz.

Pár hétig, hónapig így ment ez, mikor is eljött a nevezetes dátum: 2007. Augusztus 24-e. Ez volt az első találkozás. Izgalmas napnak tűnt. Kimentem Érte a vasútállomásra... Mikor megláttam, kiderült, hogy teljesen más élőben, mint az addig látott képeken. Gyönyörű volt!

Egy hosszú, fülledt délutánt, estét töltöttünk együtt. Elmentünk az állatkertbe, sétáltunk, palacsintáztunk. Majd hirtelen este lett. Indult a vonata hazafelé. Felszállás előtt megcsókolt! Ekkor már éreztem, hogy lesz folytatás, bár nem tudtam még, hogy milyen formában.

Hazafelé ballagtam, mikor jött egy sms: mit szólnék, ha másnap is találkoznánk? Természetesen nagyon örültem, mert rettentően megtetszett, és nagyon szimpatikus volt már elsőre is. Másnap este, mint egy kisgyerek, úgy izgultam a találkozás miatt. Nem mentünk sehová, nálam kötöttünk ki. Csodálatos éjszakát töltöttünk el egymás karjaiban. Azt hiszem, itt döntöttük el mindketten, hogy fene vigye a múltat, kezdjünk új életet egymás oldalán.

Mivel akkor még messze voltunk egymástól, aránylag ritkák voltak a találkozások, de olyan gyorsan elrepült az a pár hónap, hogy szinte észre se vettem, és már hozzám is költözött.

Nagyon szép élményeket, utazásokat élhettem meg mellette! Életem egyik legszebb időszaka volt!

Sajnos csak volt! Ma már nem tart... Lassan egy hónapja, hogy elment tőlem. De nem bántam meg semmit! Sőt! Még ma is szeretem, és szerencsés ember lesz az, aki utánam "rátalál". Kevés ilyen kincs van a Földön!

A lényeg, hogy amennyire nem hittem a "netes párkeresés"-ben, ez megváltozott. Igenis lehet az embernek olyan szerencséje, hogy itt találja meg az igazit! Kívánom mindenkinek, aki bármilyen okból ezt a fajta ismerkedést választja, hogy sikerüljön neki! Persze ehhez kell, hogy az ember tudjon és merjen mindig saját maga maradni.

Oszd meg: