Nikolaus Lenau: A távoli kedveshez

Fordította: Rónay György

Cikk dátuma: 2011. 03. 16.

Itt tépem le, idegen
földön ezt a rózsát;
lánykám, olyan szívesen
vinném oda hozzád!

De míg hozzád eljutok,
nagy az út odáig:
ez a rózsa rég halott;
gyorsan elvirágzik.

Ne távozzék szív soha
szerelmétől messzebb,
mint a rózsát ahova
virulva vihessed;

vagy fészkéhez alomért
fülemüle száll tán,
s amíg édes dala élt
a fuvalom szárnyán.

Úgy hervad el a szirom,
úgy hal el az ének,
mint a rózsa arcodon,
s csengő nevetésed.

Őrült, őrült, az vagyok,
odahagytam mennyem!
Pillantásod, sóhajod
hogy elvesztegettem!

Fülemüle, rózsaszál
hozzád szítja vágyam.
Hogy borulnék, lányka, már
a szivedre lágyan!

Szólj hozzá, legyél az első!

Oszd meg: