Szerelem és távolság

"Egy év alatt sok minden megtörténhet, talán szakítunk is. Nagyon nehéz kiismerni egymást neten keresztül!"

Nekem is lenne egy történetem, bár ennek még nincs vége. Két hete találtam rá erre az oldalra, mert úgy éreztem találnom kell sortársakat. Én is egy internet szerelemben élek. Azt sem tudom, hol kezdjem. Szóval 18 éves vagyok, tanuló és 2009 nyarán egy barátnőm által ismertem meg a neten ezt a fiatal férfit, aki 21 éves. Azért írtam, hogy barátnőm által, mert először vele ismerkedett össze, aztán msn-en beszélgettek, és ahogy telt az idő a barátnőm bele szeretett, és talán a férfi is. Aztán bemutatott neki. Ma már tudom, hogy mikor meglátott egy képen, már úgy gondolta, hogy én kellek neki, elvarázsoltam a pillantásommal. Továbbra is beszélgetett a barátnőmmel, de sokat veszekedtek. Mikor először beszélgettünk hármasban, akkor én és a fiú összekaptunk. Nem is volt igazán szimpatikus, féltettem tőle a barátnőmet. Bár nem avatkoztam a kettőjük dolgába, sőt támogattam őket. Ezután felengedett ez az ellentét köztem és a srác közt. Mivel sokat aludtam barátnőmnél, láttam mit beszélgetnek, és megtetszett a srác humora. Időközben a srác felvett engem msn-re, elfogadtam, de különösebben nem érdekelt, nem is beszélgettünk jó pár hétig. Majd jöttek a problémák közte, és a barátnőm közt. Sokáig hallgattam a sok panaszkodást, sőt megpróbáltam őket kibékíteni, de még is vége lett.

Aztán fogalmam sincs, hogy, de elkezdtünk beszélgetni ezzel a sráccal. Úgy voltam vele, hogy nem érdekel, beszélgetünk és kész. Szerintem ő sem gondolta, hogy ebből lehet valami, mivel megmondtam neki, hogy nem tetszik. Mint utóbb kiderült pont ez volt, amivel meg tudtam fogni. Mert neki soha nem mondtak ilyet. Barátilag beszélgettünk, semmi sem volt mögötte, jól elvoltunk. Ő kint volt Németországban, jó messze innen.

Rákérdezett mi lenne, ha itt lenne Magyarországon, lehetne-e köztünk valami. Erre a kérdésére azt válaszoltam, hogy szerintem igen. Ezután minden megváltozott, boldog voltam, és elmondtam neki, hogy belezúgtam. De rá döbbentünk rá hogy nincs itt, és talán már soha nem is lesz. Megkérdezte, hogy akkor mi lesz velünk, azt mondtam, fogalmam sincs, meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Egy délután összekaptunk, és szakítottunk. Nagyon kiborultam, csak úgy potyogtak a könnyeim. Aztán elmentem a legjobb barátnőmhöz, és elmeséltem neki az egészet. Teljesen megértett, hiszen már 10éve vagyunk barátnők. Mikor hazaértem, ő hívott telefonon. Kérdezte, beszélhetünk-e msn-en. Kinyögtem, hogy mindjárt fent leszek.

Azt mondta nagyon szeret, bármit megtenne értem, akár haza is költözne! Összezavarodtam, közben pedig jól esett. Megbeszéltük a dolgokat. Arra jutottunk, hogy én fogok kimenni, de csak egy év múlva, mert tanulnom kell!

Sajnos tegnap este megint összekaptunk. Fogalmam sincs, hogy engeszteljem ki. Úgy köszöntem el tőle, hogy szeretem, de ő semmit sem reagált csak annyit, hogy szia. Teljesen kiborultam, de bízom abban, hogy erős ez a szerelem!

Egy év alatt sok minden megtörténhet, talán szakítunk is. Nagyon nehéz kiismerni egymást neten keresztül! Jó lenne megérinteni, érezni, hogy ott van és Szeret.

Csak ennyit szerettem volna. Jobb, ha mindenki az eszébe vési, hogy lehet interneten keresztül ismerkedni csak idő, türelem, és megfelelő realitás kell hozzá. Néha el lehet rugaszkodni a földtől, de utána muszáj visszatérni, hogy meglássuk mi is a helyzet!

Oszd meg: