Tompa Mihály: Hozzá

Cikk dátuma: 2011. 02. 28.

Mért nem kötök füzért a nevednek?
Dalomban mért nem emlegetlek?

Fa vagyok én: te kis folyócska,
Szerelmeddel reám fonódva:

S mellyel az ég engem megáldott:
Nem ejtek rád egy-két virágot!

Hívem, ne szólj, midőn utánad
Láttál bujdosni, mint árnyat,

Midőn e szív alig remélte:
Sajátjának mondhatni végre,

Dalomba voltál szőve, mind csak
Reád utalt virág, hab, csillag:

Örvénnyel küzdve, partra szállva:
Te voltál, csak te, lelkem álma!

Mit mondjak most? elég, ha érzem
Hű karjaid közt üdvösségem'!

Mért tudna még epedni vágyam?
Hisz benned mindent feltaláltam!

Ajkam hű csókja homlokodra,
Egy pillantás szemedbe lopva:

Mindent elmond, - mindent megértet
A boldogságról vélem, - véled!