Tyúkanyó és kiskakasa

Cikk dátuma: 2005. 12. 10.

Egy kedves pár megismerkedésének története, ami ismét szerencsésen végződött. A történet érdekessége, hogy a főszereplők, felváltva mesélik el egymásról a benyomásaikat, gondolataikat, és végül a szerelmes egymásra találást.

Ágota: 2001 nyarán több hónapos munka, - és társnélküliség után eléggé a padlón éreztem magam, amikor az egyik barátnőm javasolta a Corridor Love oldalat, hogy ott próbáljak szerencsét. Először nem tetszett az ötlet, mondván, hogy ez olyan személytelen, mindenki csak hazudozik össze-vissza! Végül kötélnek álltam, és kitöltöttem a kötelező regisztrációs lapomat. A nick nevem Tyúkanyó volt. Két-három napig levelezgettem, de semmi komoly nem történt. Aztán érkezett egy privát levél Tőle a következő szöveggel: "Szia Tyúkanyó, lehetnék a kiskakasod?" Hát így kezdődött...

Zsolt: Június közepén volt a 29. születésnapom, és így harminchoz közeledve, elfogott a rettegés, hogy én már soha nem találom meg, az Igazit??! Voltak ugyan rövidebb-hosszabb kapcsolataim, akkor is egy kimúló félben lévő kapcsolatban éltem, de tudtam, nem az aktuális az igazi. Mivel akkor kötötték be hozzám az internetet, gőzerővel keresni kezdtem. Persze több lapra is írtam, de az egyik különösen tetszett, mert egy különleges lányt sejtettem mögötte...

Ágota: Ezután elég gyorsan pörögtek az események, aznap egész éjjel "priviztünk", hajnal felé telefonszámot váltottunk, és pár nap múlva felhívott (addig még biztosan körülnézett a piacon :-))). Beszélgettünk egy órát, másnap kettőt, aminek a végén megállapította, hogy mindig is engem keresett! Ez elég bizarrul hangzott nekem, nem is igen vettem komolyan. Megbeszéltünk egy találkozót, de előtte még korrekt ember lévén bevallotta, van (egyelőre még) valaki az életében. Mivel nem vagyok az a pillanatok alatt (látatlanban) lángra lobbanó típus, nem nagyon zavart a dolog.

Zsolt: A belvárosban találkoztunk. Izgatottan készültem, nem tudtam, milyen lányra számítsak. Aztán megjelent a langyos nyári estében egy kedves, formás, mosolygós lány, akinek nagyon- nagyon piros volt az arca. Nem tudtam eldönteni, hogy az izgalomtól-e vagy a melegtől, de nem zavart, inkább tetszett. Beültünk egy cukrászdába, és órákon keresztül beszélgettünk a világon mindenről. Tetszett a hangja, az élénk tekintete, a kis keze.

Ágota: Ott várt rám egy testes fiú, aki egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Sem jobb, sem rosszabb, egyszerűen teljesen más. Beszélgetés közben megállapítottam, hogy isteni az illata, és szép tiszta a tekintete. Szokásomtól eltérően még aznap este "összejöttünk" (búcsúzáskor megcsókolt), elkísért egy darabon, de őszintén szólva, nem sok esélyt adtam a dolognak. Részéről sem láttam akkora fellángolást. Utána még néhányszor találkoztunk, de végül azt mondtam, ennek semmi értelme, hagyjuk abba.

Zsolt: Egy világ omlott össze bennem, amikor közölte, hogy vége, mert addigra már nagyon megkedveltem. Egy hétre elutaztam felejteni a volt barátnőmmel, de ott is csak Rá tudtam gondolni, Róla beszéltem folyton. Aztán, mikor hazaértem, egy levél várt az e-mailes postafiókomban...

Ágota: Néhány nap alatt átgondoltam a dolgot, és valami isteni sugallatra úgy döntöttem, adnom kell még egy esélyt a dolognak. A mai napig nem tudom, miért éreztem így, de mindenesetre írtam egy levelet, hogy ha ő is úgy gondolja, folytassuk.

Zsolt: Felhívtam, bár előtte elhatároztam, hideg és könyörtelen leszek, de amint meghallottam a hangját, elszállt a mérgem. Még aznap este találkoztunk, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Én akkor már nagyon szerelmes voltam. Benne később, lassabban alakultak ki az érzések, de amint a végeredmény mutatja, elég tartósak lettek!

Én szorgalmaztam az összeköltözést, Ő az eljegyzést, így 2001. december elején hozzám költözött, Karácsonykor pedig gyűrűt húztunk egymás ujjára.

Ágota: 2003 márciusában megkérte a kezem a szüleimtől is (mindkét apukának ez volt a feltétele), majd május 24-én összeházasodtunk. Nászútra júliusban megyünk mindkettőnk munkahelyi elfoglaltsága miatt, addig pedig éljünk a friss házasok boldog és szerelmes hétköznapjait! Nagyon örülök, hogy végül úgy döntöttem, ezt az embert nem hagyhatom veszni!

Ágota és Zsolt