Valerij Brjuszov: Virrad

Fordította: Rab Zsusza

Cikk dátuma: 2011. 03. 22.

Virrad. A tollam félretéve
mosolygok és rá gondolok,
lágy, gyermeteg tekintetére,
hangjára, mely körülcsobog.

Nézett már rám ilyen szelíd szem,
a hang sem új, e friss patak.
De vallom: szent e földön minden,
és áldott minden pillanat.

Rég ismert édes gyötrelemmel
csodálom válla szép ívét,
szépségét úgy iszom szememmel,
mint hajdan más valakiét.

S hunyó lelkemben újraéled,
miről azt hittem, rég halott,
a megfakult színekben élet,
elevenítő fény ragyog.

Szeretlek! - mennyi szép titok van
e szóban, mely mindenható!
Ha úgy halódom, megtiportan,
akkor is vallom: élni jó.

Sok elsuhant évezred álma,
mely most puhán felé lebeg...
Földi édenbe kaput tárva
szakadnak szét a fellegek.

Szólj hozzá, legyél az első!

Oszd meg: