Walther von der Vogelweide: Nem tudom, szeretsz-e...

Fordította: Orbán Ottó

Cikk dátuma: 2011. 03. 01.

Nem tudom, szeretsz-e,
azt tudom csak, égek én nagyon.
Szemed a szemembe
mégse mélyed, ez a bánatom.
Hölgyem, halld, tekintlek
vággyal hát, megintlek:
nagy gonoszság bújt beléd.
Sok a terhem, vidd te felét!

Híredet vigyázod,
szép szemed rám azért nem tekint?
Ha javamra szánod,
nem panaszlom föl többé e kint.
Elkerülve orcám
de rám áhitozván
süsd a földre szemedet,
köszönnöd ha másként nem lehet!

Ha végigtekintek
mindenen, mi élőknek vigasz,
egy világi kincset
látok, Téged, ez már így igaz.
Kényes-kecses alkat,
számos nő akadhat,
deli szépség és jóravaló,
nálad jobb is - de te vagy a jó.

Úrnőm, vedd eszedbe,
víg gyönyörben tölthetnénk napunk!
Egyikünk szerelme
kórság, ha nem szeret másikunk.
Kín a vágy magába,
de kettőzve drága
kéje létünknek: nyilát
külön egyőnkön se üsse át!

Szólj hozzá, legyél az első!

Oszd meg: