61. Akkor sikerült amikor már feladtam
33 éves vagyok, és mivel a munkám nagyon leköt, az interneten próbálkoztam a társkereséssel. Egy idő után belefáradtam és úgy döntöttem, nem erőltetem tovább az ismerkedést, majd lesz valahogy, vagy megtalál a szerelem vagy nem. Bár igen kis valószínűsége volt, hogy a nagy ő csak úgy bekopogtasson az ajtómon, mégis akkor megtalált. Milyen furcsa az élet, amikor foggal-körömmel akarsz valamit, nem sikerül. Amint képes vagy azt elengedni, azonnal megtörténik. Egyébként párommal is ugyanez történt.

62. Komoly kapcsolatra vágytam
Mindez tavaly decemberben kezdődött. 20 éves lettem, nagyon magányos voltam már 8 hónapja. Böngésztem a neten és regisztráltam magam egy internetes táskeresőben. Csinos lánynak tartott mindenki, bárkinek elcsavarhattam volna a fejét, de sokan csak kalandot láttak bennem. Ez rosszul esett, mivel én tartós kapcsolatra vágytam. Jelentkező akadt bőven, de egyikükben sem fogott meg semmi. Két hónapig keresgéltem. Januárban úgy döntöttem, hogy Németországba megyek dolgozni - már nem is reménykedtem. Egyszercsak megláttam István fényképét és első látásra beleszerettem.

63. Rideg valóság
2001. nyarát nem felejtem el nagyon sokáig - talán sosem. Májusban kezdtem el aktívan chatelni a Trefort nevű chaten. Itt megismerkedtem rengeteg emberrel, barátságok szövődtek és történt egy csalódás is, amit mások is rengetegszer tapasztaltak. Csak itt én voltam a személy, aki nem küldött magáról képet, és a lány bizony egyből visszakozott, és az addig becéző szavak és kedvesség egy szempillantás alatt emlékké váltak. Aztán megjelent "gyongyke".

64. Hercegem
48 éves özvegyasszony vagyok, aki Belgiumban él már 20 éve, de Budapesten születtem. 3 gyerekem van, de már csak Alex fiam él velem, aki 12 éves múlt. 4 évvel ezelőtt vettem egy számítógépet, mivel nagyon egyedül éreztem magam, s gondoltam, hogy így majd kommunikálhatok a külvilággal, főleg magyarokkal. Így találtam rá a "Hercegemre".

65. Édesen keserű
Egy csalódott ember története, akinek sajnos nem boldogságot hozott az internet. Íme az érem másik oldala: "Csak azt szeretném, hogy más ne járjon úgy, mint én... Soha többet nem fogok bízni az irc-s emberekben. Soha nem szabad elfelejteni, hogy igazan csak az szerethet, aki mellettünk van."

66. A napocska rád is süt!
Az egész 2000. november 16.-a körül kezdődött. Én akkoriban, egy gimnázium kollégiumában dolgoztam, mint nevelőtanár. Egy este internetezés közben, egy társkereső rovatban találtam magam teljesen véletlenül. Hirdetett ott egy 23 éves srác. Nem sokban különbözött a többitől, de valami mégis megfogott benne... Nos, írtam neki. Most már azt mondom, nincsenek véletlenek!

67. A szerelem ha szájber, házasság pont hu
Három hónapja ismerte meg a fiút az interneten, mikor elkezdte az anyaggyűjtést németes diplomadolgozatához. Tökéletes munkára törekedett, s bár németül jól beszélt, olyan segítséget keresett, aki nyelvileg kontrollálja a dolgozat elkészült fejezeteit, lehetőleg díjmentesen. A Németországból csetelő fiatalok erre a feladatra kiválóan alkalmasnak látszottak. Gyorsan barátkozó és nagy társasági ember lévén beszállt egy virtuális traccspartiba, majd rövid idő után találomra rákattintott egy nem túl bőbeszédű fiatalemberre... A következő félév végére Stephan segítségével elkészült a diplomamunka is, s a két fiatal akkor már az első találkozást tervezgette.

68. A chat Casanova
Csilla története, aki hiába találta meg a chaten élete nagy szerelmét, az nem tudja feladni ezt az életmódot, és ezzel lassan tönkre tesz egy jó kapcsolatot... "A barátnőm sokat chatelt és rávett engem is, hogy próbáljam ki én is. Persze kíváncsiságból én is csevegtem, amíg megismertem egy fiút, akivel párnap után találkoztunk is... Most nagyon ellene vagyok a chatelésnek annak ellenére, hogy mi is úgy ismerkedtünk meg. Szerintem a chatelés egyedülállóknak való, és nem annak, akiknek már van párja."

69. Véletlen szerelem
Tudtam magamról, hogy belehalok az egy perces csöndekbe, ezért fogtam a telefonom és felhívtam a barátnőm, amikor megláttam. Persze nem vette fel, de ez valamennyire oldotta a találkozás első perceit... Ez már majdnem fél éve volt! Azóta együtt vagyunk! Csak unalmamban regisztráltam fel a társkeresőre és majdnem egy év kellett, hogy megtaláljam őt, de megérte...

70. Lesz ebből még boldogság?!
December 5-én egy levél várt az e-mail címemen. Néhány levélváltás után telefonálgattunk - de mennyit! - majd december 23-án találkoztunk. Csodálatos varázslat volt, első látásra szerelem... De teltek a napok, a hetek. A köztünk lévő kilométerek, a találkozás meg nem ismétlődése, rányomta bélyegét a kapcsolatra. Nem tudom mi lesz velünk...