A dán Maria és a holland Martijn a 20. század technikájának köszönhetően egy chatbox-ban ismerkedtek össze. Hónapokon át beszélgettek és leveleztek számítógépeik segítségével, miközben fülig szerelmesek lettek egymásba, és elhatározták, hogy a valóságban is találkoznak. A randevút nem volt könnyű megszervezni, mert a fiút és a lányt 700 nagyon is valódi kilométer választotta el egymástól, a találkozás mégis olyan jól sikerült, hogy M&M azóta már boldogan együtt élnek! Azóta közösen elkészített honlapjukon hirdetik az Interneten keresztül megtalált boldogságot, és mutatnak be hasonlóan összejött párokat.

MsGreenFields hasonló románcra vágyott amikor az Interneten megismert szerelmével találkozót beszélt meg. A magányos fiatal nő úgy érezte, sikerült végre megtalálnia azt a férfit, akivel harmonikusan éli majd le az életét, megvalósíthatja álmait, hiszen személyiségük, érdeklődési körük és közös életcéljaik is mind tökéletes összhangot mutattak. Szerencsére a férfi megjelenése, elegáns öltözéke sem keltett benne csalódást, és a romantikusan elfogyasztott pezsgős vacsora, a tánc, a férfi kedvessége és bókjai csak fokozták benne a boldog várakozás érzését. A legszebbnek remélt éjszaka azonban rémálommá vált, a nő lakásába érve a férfi felfedte másik arcát, és brutálisan megerőszakolta, majd magára hagyta áldozatát, akinek még csak esélye sem volt arra, hogy feljelentést tegyen. Mit is mondhatott volna a rendőrségnek, - hogy a férfi a StandByMe néven írta alá elektronikus leveit, és állítólag Las Vegasból érkezett? StandByMe azóta büntetlenül, valószínűleg új néven, más magányos nőknek küldi szép üzeneteit.

A fenti két történet csupán kiragadott példa a számtalan beszámoló közül, melyet az online románc témakörben fellelhetünk az Interneten.

A történelem során oly sok féle módon találtak egymásra férfiak és nők, úgy tűnik, hogy az Internet-románc most a 90-es évek bizarr, mások szerint pedig természetes ismerkedési módja. Egy regényt kitevő oldalnyi élménybeszámoló elolvasása után érdekes kép rajzolódott ki előttem a web-szerelemről.

Az Interneten szövődő kapcsolatok sajátosan jellemző forgatókönyv szerint alakulnak. A bensőséges viszony kibontakozása hosszú ideig, legtöbbször hónapokig is eltart, ritka a szerelem első byte-ra, bár erre is akad példa (Steven J. Baumrucker könyet írt saját élményei alapján ezzel a címmel, melynek részletei a neten is olvashatók). Az első levélváltások vagy a chat room-ban folytatott csevegés finom puhatolózásait vagy kedves csipkelődéseit fokozatosan egyre mélyebbre ásó témák, önvallomások követik, a két ismeretlen egy idő után már igaz barátot lát a másikban, megnyílnak a szívek és naponta cikáznak ide-oda az irodalmi igényességgel megírt elektronikus levelecskék itt-ott versekkel, kedves kis virtuális ajándékokkal (virágcsokor, csók, animált képecskék) megtűzdelve. Hány romantikát magában hordozó szív tud ennek ellenállni? Amikor már remegő gyomorral, az egérre tapadó izzadó tenyérrel nyitja ki az ember a postaládáját, nincs menekvés, érzi, hogy beköszöntött a szerelem!

Jó esetben a párocska digitalizált fényképet is vált a levelezés során, hogy kisebb legyen a megrökönyödés az első személyes találkozás alkalmával. Ez a pillanat ugyanis kritikus minden kibérszerelemben! Elég csak belegondolni a helyzetbe, milyen kínos pillanatokat élhet át az önmagában ideákat dédelgető hősszerelmes! (Erről most kollégám története jut eszembe, aki egy újsághirdetés alapján ismeretlenül randevúzott egy hölggyel. A megbeszélt rózsacsokorral a kezében álldogált a sarkon, amikor feltűnt és közeledett felé a leány. Szegény Béla már hiába akart, nem tudott elillanni, de még időben kapcsolt, és így vágta ki magát: - Szia, sajnos a barátom nem tudott eljönni, de ezt a virágot neked küldi!) Mr. Romeo még rosszabbul érezhette magát, amikor a nagy találkozás napján leszállt a repülőről email-szerelme, akiről kiderült, hogy valójában nem is nő, hanem egy transzvesztita férfi! Mr. Romeo nem kevéssé neheztelt imádottjára, aki féléves levélváltásuk során csak ezt az egy információt felejtette el magáról megírni.

Akár a válós életben, a cyber világban is hatalmas fájdalmakkal, gyötrelmes csalódásokkal párosulhat a nagy (vagy annak vélt) szerelem. Sokan azért választják a számítógépen keresztüli ismerkedés lehetőségét, mert úgy vélik, az anonimitás és távolság folytán a kapcsolatfelvétel veszélytelen, nincs kockázat. Pedig éppen ellenkezőleg! Hosszú ideig gyógyuló lelki sebeket szerezhetnek be azok, akik nem tartják be az Interneten történő ismerkedés alapszabályait.

Ha fel akarjuk magunkat vértezni a lehetséges csapdák ellen, érdemes felkeresnünk a http://www.romancesite.com web címet (időközben megszűnt), ahol nagyon sok tanácsot, hasznos tippet kaphatunk arra, hogyan és hogyan ne ismerkedjünk, illetve flörtöljünk a net-en. A weblap több megtörtént esetet mesél el, megadva a lehetőséget, hogy más kárán tanuljunk, és nagyobb eséllyel ismerjük fel a kibetérben ólálkodó zavaros személyiségű kalandorokat.

Nehogy azt higgyük, hogy csak a partner hazugságai sordorhatnak érzelmi válságba, néha éppen önmagunk becsapásából fakadnak a negatív következmények. Az online kapcsolatok emberi kapcsolatok ugyan, de a partner láthatatlanságát valamivel ellensúlyozni kell, ezért sokaknál nagy szerephez jut a fantáziálás. Vannak, akik különösen hajlamosak az álmodozásra, és könnyen elveszítik a realitásérzéküket, partnerüket egy regényhőshöz hasonlóan mindenféle külső-belső nemes tulajdonsággal ruházzák fel. Az álomvilágból azután nem tudnak sérülésmentesen visszakeveredni a valós életbe. A herceg az első csók után békává változik, a mese nem várt véget ér.

Miben is tér el a virtuálisan szövődő szerelmi kapcsolat az valóditól? Az online kötött kapcsolatok legfőbb jellemzője, hogy óriási szerepet kap a kommunikáció, elsöprő hatalomhoz jutnak a szavak és az általuk kifejezett gondolatok. Míg egy valódi randevú előtt a frizuránkat és a öltözékünket igazítjuk tökéletesre, az Interneten küldött üzenetekben a személyiségünk legjavát, fantáziánkat, intelligenciánkat csillogtathatjuk meg. Megfordul tehát a sorrend, először tárul fel a belső szépség, majd csak egy idő után hullik le a fátyol külső jegyekről, kit mivel tréfált meg a természet.

Divatos téma a kibertérben kialakuló szerelemmel foglalkozók körében az a kérdés, hogy vajon kialakulhat-e igaz szerelem pusztán szellemi úton, azaz a másik külső tulajdonságainak ismerete, fizikai vonzalom nélkül? Másképpen téve fel a kérdést: vajon játszanak-e szerepet a férfi vagy a nő külső tulajdonságai akkor, ha már gondolataikat és érzéseiket kicserélve kölcsönösen megszerették egymást?

Többen állítják, hogy a szerelem természetével ellenkezik a fizikai vonzalom hiánya, a tekintet, a mozdulatok, a testbeszéd jelzéseitől való megfosztottság. Vannak persze olyan vélemények is, melyek éppen ellenkezőleg, igenis kiállnak az Interneten kötött kapcsolatok mellett, sőt felsőbbrendűnek tartják az emberi gondolatokat kicserélő intenzív kommunikációt a test rezdülései által keltett vonzalomnál.

Mindenképpen a háló javára lehet írni azt, hogy az Interneten olyan emberekkel kerülhetünk kapcsolatba, akikkel a valós életünkben aligha találkoztunk, de még ha összetalálkozunk sem igen beszélgettünk volna (magamról sem gondoltam, hogy az első email levelezőtársam egy német kéményseprő lesz, akivel már majd' egy éve folyó levelezésünket, ha nem is érzelmi szálak, de egy közös érdeklődés tartja életben).

Vannak esetek, amikor a Háló a valós életben meglévő kapcsolatokat tesz tönkre úgy, hogy az egyik fél virtuális szerelmi kalandba keveredik, ami akár komollyá is válhat. Emlékszem, egy hazai napilap szenzációként tálalta a hírt, hogy egy háromgyerekes anya elhagyta férjét és családját, hogy hozzáköltözzön ahhoz a férfihez, aki Interneten keresztül hálózta be a szívét. Pedig a történet korántsem egyedi. Ann Landers (Chicago Tribune) már népes klubot alakított azokból a nőkből és férfiakból, akik démont látnak a hálózatban, mert az összezúzta házasságukat, vagy társuk örökre elhagyta őket a hálón meglelt igazibb nagy Ő-ért.

A hálót persze ostobaság ördögnek lefesteni, rajtunk múlik, hogyan bírkózunk meg a kihívásaival. Miközben sokan ügyesen tudják használni a világháló adta előnyöket, mások elvesztik józan eszüket, "drogosokká válnak", egyik chat room-ból a másikba klikkelnek, napi 10-20 csupa hazugsággal teli emait (még rosszabb esetben körlevelet) szórnak szét kiszemelt áldozataiknak, mindennapi életük része lesz a virtuális flört, mint valami betegség. Sajnos igaz: a háló nagyon is függővé tehet. Egy többszörös szenvedélybeteg saját vallomása szerint könnyebb volt leszokni a kokainról, mint az IRC-ről.

Ha valaki mindezek ellenére úgy dönt, hogy a kibertérben keres magának társat, próbálkozhat a számtalan IRC csatornával, online társkeresőkkel, levelező klubokkal, különböző levelező listákkal vagy hírcsoportokkal (HIX-randi, alt.romance, alt.soulmates, stb.), kiteheti a webre grafikusan megalkotott személylapját (pl. a The Virtual Meet Market Place erre kitalált szolgáltatásával), vagy készíthet magának bemutatkozó honlapot, melyen keresztül bármit üzenhet a világnak. Van tehát számos megoldás, csupán élni kell vele.

Mindenesetre csak óvatosan, nehogy úgy járjatok, mint Mr. Romeo! Offline pedig tartsátok nyitva a szemeteket, kapcsoljátok ki néha a gépet, és menjetek el egy táncos buliba, mert ahogy valószínűleg ezt a cikket is több fiú olvassa, mint lány, a virtuális partikon is túlsúlyban vannak a férfiak, a magyar lányok pedig még, kevés kivételle, még be sem tették lábukat a virtuális világba, valódi, idejétmúltan romantikus hódításotokra várnak!