Nekem óriási szerencsém volt, hogy
megtaláltam a szerelmet az interneten keresztül. Persze ez
nem ment könnyen, és egy hosszú kapcsolat
szomorú befejezése előzte meg. Három éve
tartott a kapcsolatom Tamással, amikor karácsonykor (pont
akkor!) bejelentette, hogy legyen vége. Csak így. Nem is
magyarázkodott.
Haza költöztem, és nem tudtam, mit kezdjek
magammal, meg az én kis előre felépített
életemmel. Csak munkába jártam el, de
egyébként otthon ültem és szomorkodtam.
Eltelt egy-két hónap. Nagyon rossz volt. Mi még
beszéltünk néha egymással, de az csak
még rosszabb volt. Két hónap múlva azt
mondtam magamnak, ebből elegem van. Regisztráltam magamat, egy
internetes társkeresőbe.
Hú, micsoda választék volt ott magányos
férfiakból! Jöttek is a levelek szépen.
Két hét múlva aztán, érkezett egy
levél, amit nagyon szimpatikusnak találtam.
Válaszoltam rá. Pár levél után, a
privát címünkön folytattuk, majd rá egy
hétre, felhívott telefonon.
Még azon a héten találkoztam ezzel a
férfival. Egy hónap múlva lesz az esküvőnk,
és a kisfiát hordom a pocakomban. Akkor el sem tudtam ezt
képzelni, amikor Tamással szakítottunk. De
tényleg, nem ő volt az igazi. Viszont a szerelmemről, az első
pillanattól tudtam, és ő is így érez
irántam. :)
A lényeg az, hogy csak és kizárólag
magaddal legyél tisztában és próbáld
teljesen lezárni a múltat. Nehéz, de
sikerülhet. Nekem sikerült. Most pedig sokkal boldogabb
vagyok, és a párommal néha belegondolunk, hogy
mekkora mázlink volt! :)