Hiába mondják, hogy az Internet kész anarchia, a világ szervereire milliószámra felpakolt értékes és értéktelen weblapok kiismerhetetlen káosza, a cyber különös mozgatóerejének hatására a hasonlóképpen gondolkozó, vagy egyazon témán munkálkodó emberek előbb vagy utóbb menthetetlenül összetalálkoznak. Ez történt most is, amikor a Tina oldalán landoltam. Tina Ausztráliában az Internet Love Story-hoz hasonló rovatot tart fenn személyes hangvételű web oldalán. Az ihletet saját életéből  merítette, hiszen nagy szerelmét, mostani élettársát, aki egykor a Földgolyó ellenkező oldaláról csatlakozott fel a Világhálóra, egy online csevegő csatornán ismerte meg. Tinával az éteren át beszélgettünk internetes szerelméről, és a témának szentelt személyes homepage-nek születéséről.
 

Három és fél év telt el azóta, hogy Te és El Maestro összeakadtatok a virtuális térben.  Hogyan emlékszel vissza a találkozásotokra?

Még ma is mindketten elérzékenyülünk, ha az első találkozásunkra gondolunk, az egész ma is olyan hihetetlen és valószerűtlen. Akkoriban nagyon boldogtalan voltam. Kudarcba fulladt a házasságom, a férjem elköltözött otthonról, egyedül maradtam, de nem mertem a családomnak bevallani az igazat, féltem az 'ugye megmondtam előre' típusú reakcióktól. Ehelyett amíg csak lehetett, fenntartottam a látszatot és minden energiám a munkámba vetettem. Szerencsés véletlen, hogy épp ebben az időszakban kaptam a munkáltatómtól Internet hozzáférést, így aztán magányos estéim azzal töltöttem, hogy szörfözgetni kezdtem a neten. Egykettőre meghódított a világháló mérhetetlen információ gazdagságával. Élveztem a barangolást, ráadásul amiatt sem kellett izgulnom, hogy megcsörren a telefon, hiszen órákon át csüngtem a vonalon. Egyik este egy WBS nevű helyen  kötöttem ki, ahol valós időben lehetett csevegni a világ minden tájáról bejelentkező emberekkel. Ez új volt nekem, és kíváncsian csatlakoztam a számomra különös zsargonnal beszélgető társasághoz. Mint újoncot, a többiek faggatni kezdtek és őszinte érdeklődéssel hallgatták a bemutatkozásom. Ez volt az a hely, ahol először beszélhettem régóta titkolt problémáimról is. Hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy végre van aki meghallgat, mindenféle gátlás nélkül elmondhatok bármit, ráadásul, mivel ők nem ismertek engem, objektíven tudták a  helyzetem megítélni, tanácsokat adni. Megértő barátokra találtam, akik fontosak lettek az életemben és éjjelenként újra és újra hosszú órákat töltöttem a csatornán. Aztán egy napon egy újonc érkezett, El Maestro néven. Emlékszem, idegesített, hogy üzeneteivel folyton megzavart egy elmélyült beszélgetésben. Többször kértem, hogy hagyjon békén, hiába. Először dühített a makacssága, de egy idő után valahogy épp ellenkezőleg - felkeltette az érdeklődésem, olyannyira, hogy mégiscsak válaszoltam neki, a megadott címre. Így kezdődött az emailek lavinája, ami új sodrást adott az életünknek.

részlet Tina naplójából:

''.... Egyre többet fedtem fel magamból, a magánéletemről, olyan dolgokról is beszéltem neki, amiről másnak soha. El Maestroval valahogy olyan könnyű volt beszélgetni bármiről: a gyermekkori élményeinkről, a politikáról, vagy közös kávé imádatunkról. Kapcsolatunk egyre szorosabb lett, és boldog voltam, hogy ilyen különleges, érdekes barátságra leltem. Rendszeresen csevegtünk a dróton át, és kb. egy hét után (nagy idő a cyberben!) éreztem, hogy egyre szorosabban kötődöm hozzá. Olyan köteléket éreztem, amit azelőtt soha senkihez, sem családtagokhoz, sem barátokhoz, sem a szerelmemhez nem tapasztaltam. Próbáltam úgy magyarázni a dolgot, hogy ez a különös közelség érzés csak képzeletem játéka, bizonyára a 'médium mellékhatása', amit a chattelés misztikussága erősít fel. Győzködtem magam: ''hiszen soha még csak nem is találkoztam ezzel férfival! Az Isten szerelmére, nem történt semmi, mindössze üzeneteket gépelgettünk egymásnak a számítógépen keresztül!''

Úgy tűnt azonban, El Maestro is hasonlóképpen érez. Egyik levelében azt írta, hogy az a paranoid érzése támadt, hogy egy gonosz tudós figyeli valahonnan, és én csak a képzeletének szülöttje vagyok, ő maga pedig egy kísérlet alanya, amely az Internet emberi pszichére tett hatását vizsgálja. Nevettünk ezen az gondolatunk, de attól kezdve az események drámai fordulatot vettek.Munka után esténként egyre izgatottabban csatlakoztam a hálóra. A modem sípolása zeneszó volt a fülemnek. Alig vártam, hogy megérkezzem a kedvenc csatornánkra, és újra 'láthassam' El Maestro-t.Elhatároztam, hogy felfedem legmélyebb érzéseimet. Egy este, miután befejeztük a beszélgetést, egy rövid emailt írtam: ''El Maestro, tudom, hogy hülyén hangzik, de azt hiszem, belédszerettem''. Amikor visszaolvastam az üzenetet, gyerekesnek és butának tűnt. El merjem küldeni? De hiszen tényleg ezt érzem! - ezzel egy egérkattintással elröptettem a levelet és ezáltal örökre felfüggesztettem a barátságot El Maestroval. Alig aludtam azon az éjjel, csak az járt a fejemben, vajon mit válaszol....

Mi minden történt veletek azóta?

Januárban volt ez a bizonyos végzetes cyber találkozás, márciusban már a repülőn ültem, és utaztam hozzá az USA-ba. Csupán két hetesre terveztem az oklahomai nyaralást, de három hónap lett belőle! Addigra már mindketten tudtuk, hogy ez a nagy szerelem, amire mindig vártunk, és hogy életünk hátralevő részét együtt akarjuk leélni. Mivel egy idő után egyre fájóbb honvágyat éreztem Ausztrália után, valamint a tartózkodási és munkavállalási engedély megszerzésével is és nehézségeim adódtak, úgy döntöttünk, hogy inkább Ausztráliába költözünk. Előrerepültem, hogy megfelelő lakást keressek magunknak, addig El Maestro elrendezte a dolgait, összekészítette a holmiját, és elbúcsúzott a családjától. Ez a két hetes távollét volt a leghosszabb időszak életünkben. Túléltük, is azóta együtt vagyunk.

Találkozásotok tehát igencsak felforgatta mindkettőtök életét. A történtek hatására bizonyára ti magatok is megváltoztatok.

Valóban, ami történt, nagyon is megváltoztatott minket, az életfelfogásunkat, a hozzáállásunkat. Érdekes, hogy mindkettőnk számára ez volt a legelső flört a cyberspace-ben, hiszen mindketten kezdő internetezők voltunk, alig egy hete kezdtünk szörfözni. Ma is megdöbbenve állunk a tény előtt, hogy micsoda óriási véletlen kellett ahhoz, hogy a hálón csevegő több millió ember között egymásra találjunk.

Úgy tűnik, El Maestronak láthatatlanul is sikerült téged teljesen meghódítani a távolból. Mi volt a messziről is ható vonzerejének a titka, melynek hatására szerelmet vallottál neki az éteren át?

Az őszinte megnyilatkozások, gondolatcserék és a kölcsönösen bevallott érzések fokozatosan hoztak bennünket közel egymáshoz. A vonzerő akkor keletkezett, amikor már kialakult ez a szoros, meghitt kapcsolat. Fogalmunk sem volt arról, hogy nézhet ki a másik, kizárólag egymás lelke, humora és intellektusa tartotta fenn az érdeklődésünket. Talán El Maestro száraz humora volt az, ami leginkább vonzott benne. Tetszett az is, hogy nem szégyellte felfedni a gyengeségeit, és hogy mindig odafigyelt az érzéseimre.

Hogyan reagált a családod, amikor tudomást szerzett a cyber szerelmedről?

Hát, amikor elmondtam családomnak, mi történt velem, először azt hitték, csak viccelek, vagy a csalódottságtól és a magánytól kicsit meghibbantam. Amikor azonban rájötték, hogy komolyan beszélek, és látták az eltökéltségem, hogy én bizony tényleg elutazom Amerikába,  hogy találkozzam egy 'idegen' férfival, nagyon megijedtek. A nővérem meg volt győződve arról, hogy odaát egy fejszés gyilkos vagy valami hasonló rémalak vár, ezért kidolgozott egy biztonsági rendszert, ami abból állt, hogy egész nap a telefon mellett ült, és a lelkemre kötötte, hogy ha nem hívom fel a megadott időpontig, azonnal értesíti az oklahomai hatóságokat. Mindenre gondolt, még El Maestro családjával is felvette a kapcsolatot. Az ex-férjemnek azonban nem volt bátorságom elárulni, miért utazom az Államokba - hidd el, tényleg nem könnyű elmondani, sem megérteni, ha az emberrel efféle dolog történik. Amikor megtudta az igazat nagyon dühös volt és teljesen összezavarodott. Végül egy idő után aztán túljutott mindezen, és ma már örül annak, hogy boldog vagyok.

Mi motivált abban, hogy létrehozd a cyber szerelemnek szentelt honlapot?

Eredetileg azért kezdtem el a homepage építést, mert a munkáltatóm engem bízott meg a cég honlapjának a megtervezésével, gondoltam, hogy egy magán honlap készítés jó lesz gyakorlásnak. Adódott a kérdés, mit tegyek fel az oldalaimra: felraktam hát a történetünket és El Maestro fotóit, hogy a családja láthassa őt az óceánon túlról. Egy napon aztán valaki emailen elküldte a saját netszerelem történetét, azzal az üzenettel, hogy tegyem fel azt is a lapomra. Ettől kezdve szinte magától növekedett a site. Jelenleg szöveges, képes, audio és video bemutatkozásunkon túl több mint 30 másik pár internetes szerelmi története olvasható a homepagen. Ha jelentkezne egy kiadó, talán könyv is készülhetne belőle.

Kapsz-e visszajelzéseket a történetekkel kapcsolatban? Általában mi a látogatók véleménye?

Igen, nagyon sok visszajelzést kapok az olvasóktól. Volt, aki azért örült az oldalamnak, mert amíg nem tudta, hogy másokkal is megesett már hasonló, úgy érezte, a cyber szerelem, amit érez, valami nem normális dolog. A legtöbben azt kérdezik: mikor olvashatják történetünk következő részét? Megismerkedésünket és kapcsolatunk kialakulását több részletben tárom a nyilvánosság elé, beleszőve mindazt a bonyodalmat (például a meghökkentő pozitív terhességi teszt esetét, még a távkapcsolat idején) amin időközben átmentünk. Szándékosan hagytam befejezetlenül a történetünket, mert emiatt sok látogató visszatér, de ígérem, hogy hamarosan közzéteszem a sokak által várt és követelt folytatást.

Hozzám hasonlóan Te is kitartóan gyűjtöd a cyber-szerelmet megélt emberek igaz történeteit, vallomásait. Van-e a sok-sok történet között kedvenced?

Ez változó, hiszen sokat szeretek az egyre bővülő gyűjteményből, de ha választani kellene, per pillanat a Sobbing’s Story a kedvencem. Egy barátnőmtől kaptam, akivel két éve vagyunk kapcsolatban a neten keresztül, bár soha nem találkoztunk. Olyan valaki, aki igazán nagy jelentőségű dolgokkal foglalkozik az életben, bizonyos tekintetben egy fantasztikusan merész ember, mégsem volt elég bátor ahhoz, hogy  a valós életben is találkozzon cyber szerelmével. Lehet, hogy nagyobb bátorság kellett ahhoz, hogy elengedje őt? Ezt a történetet bevallom, megkönnyeztem, és tudom, másokat is meghatott.

Mi a tapasztalatod a hozzád beküldött love storykkal kapcsolatban? Szerinted milyen arányban végződnek happy end-el az Interneten szövődő  szerelmek?

A hozzám érkező beszámolóknak körülbelül a fele végződik boldogan. Ez azonban nem a tényleges arány, hiszen azok, akik csalódtak nyilván nehezebben nyílnak meg, sokszor nem szívesen osztják meg másokkal szomorú, vagy saját naivságukat tükröző élményeiket - így aztán igen nehéz megbecsülni a tényleges arányokat.

Mi a véleményed az Interneten szövődő kapcsolatokról?

Mindenféle túlzás nélkül kijelenthetem, hogy az Internet _ideális_ hely a kapcsolatteremtésre, legyen szó akár szerelmi partnerről akár barátokról. Ha értelmesen gondolkozol  és egy kicsit óvatos vagy  az online csevegés fantasztikusan izgalmas és biztonságos szórakozás, egyben páratlan lehetőség arra, hogy megismerj másokat és hosszabb távú kapcsolatokat építs ki hozzád hasonló érdeklődésű, felfogású emberekkel.  Képzelj el egy bárt, amiben telis-tele van kapcsolatot, társat kereső, beszélgetni vágyó emberekkel - mindez földrajzi és egyéb korlátok nélkül nyitva áll előtted a nap 24 óráján keresztül: na ez az Internet.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik egyedül vannak, és akár a Te vagy mások szerencséjét  látva a neten szeretnék megtalálni a párjukat?

Ha a párt keresel, azt tanácsolom, szörfözz a téged érdeklő web oldalak és csevegő csatornák felé. Kapcsolódj be azokba az online játékokba, melyek lekötnek. Az én kedvenc játékom az Acrophobia. Találd meg a kedvenc csevegő csatornád, és ezzel együtt azt a társaságot, akikkel szívesen vagy együtt, és térj vissza rendszeresen. Így biztosan előbb utóbb ráakadsz azokra az emberekre, akik osztják az érdeklődésed, akikhez közel kerülhetsz.  Ne szerelmet keress, hiszen úgyis akkor fog érkezni, amikor a legkevésbé számítasz rá. Ha olyasvalakivel találkozol, aki igazán tetszik, önmagadat add. Persze arra is vigyázz, hogy ne szolgáltass ki túl sok információt magadról addig, amíg nem épült ki köztetek a kölcsönös bizalom, és nem vagy biztos abban, hogy valóságos személlyel állsz kapcsolatban.

Milyen terveket szövögettek El Maestroval a jövőre?

Legelőször is: szeretnénk mielőbb összeházasodni, már tervezgetjük az esküvőt.  El Maestro vágya, hogy egy hőlégballonban esküdjünk össze, de én attól tartok, félnék a magasban. Távolabbi nagy tervünk, hogy felépítsük saját házunkat Új-Zéland egy csendes, gyönyörű vidékén, hófödte hegycsúcsok karéjában.