Kedves Andrea ! A decemberi Internet Kalazuban megjelent ''Ötperces szerelem'' c. novella után már végképp úgy érzem, hogy butaság, ha továbbra sem írom meg neked az én sztorimat, végül is nincs mit szégyenkeznem miatta. Persze azt azért kérem tőled, hogy ha úgy döntesz, hogy nyilvánosságra hozod, az email címem nehogy megemlítsd!

Frank a nickem, de nő vagyok, 30 múltam. Nekem is jelent meg olyan kérdés egy ismeretlentől, hogy ''nő/ffi?'' Ám ő is nő volt. Egy angolos csatornán beszélgettünk egymással, először arról, hogy miért van olyan kevés lány a neten. Később kiderült, hogy hasonló munkakörünk van, ő is egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozik, csak ő angolról németre, én meg magyarra dolgozom. A német nyelv újabb közösséget teremtett közöttünk, hiszen én sváb családból származom, de otthon csak a nagymamámmal ''kellett'' németül beszélnem, egyébként a családban magyarul beszéltünk egymással. Rövidesen németre cseréltük hát az angol nyelvet, s bár a helyesírásom csapnivaló, - ő jókat derült rajta - a gyermekkoromat idéző nyelv használata egészen mély rétegeket érintett meg bennem. Később az is kiderült, hogy ő Bécsben, én Budapesten élek, tehát fizikailag sem vagyunk túl messze egymástól. Mindennap csevegtünk, ma is csevegünk. Gerdából annyi kedvesség, gyengédség áradt, hogy szinte felüdültem attól a fél-, egy órától, amit naponta együtt töltöttünk. Arra gondoltam, nem is igaz, hogy létezik ilyen jó barátnő a világon. Barátom is gyakran mondta, olyan jól érzi magát velem ha előtte ''gerdáztam''.

Kb. egy évvel ezelőtt Gerda meghívott egy kis bécsi bevásárlásra, felajánlotta, hogy alhatok is nála, de ne hozzam a barátomat, mert olyan ''női dolgokat'' szeretne velem együtt vásárolni, meg amúgy sem tudnánk jól kibeszélni magunkat, ha egy férfi is jelen van valahol. Olyan volt, ahogy leírta magát, magas, szőke, vékony, mosolygós. Nagyon sokat nevettünk, főleg fehérneműket vásároltunk, finomakat ettünk, ittunk. És este megtörtént az, amire soha egy percig sem gondoltam vagy sejtettem előre. Beszéd közben egyszercsak szájoncsókolt és én teljes szívből visszacsókoltam. Valahogyan, szinte észrevétlen természetességgel lényegült át meghitt, intim lelki kapcsolatunk testi formájúvá is. Az ember ilyen furcsa lény. A test és a lélek néha egybefonódik. Az egymás iránt eddig érzett szeretet magától értetődően működött az ágyban is.

Gerda csak a nőket szerette mindig és most belém szerelmes. Én is szerelmes vagyok belé, s ugyanakkor azt hiszem talán skizofrén is lettem egy kicsit. Ugyanis nem érzem magam egy csöppet sem leszbikusnak, vagy biszexuálisnak. Más nők ma sem érdekelnek és nem nézek a legcsinosabb lányra sem más szemmel mint azelőtt. Barátommal is ugyanolyan jó a kapcsolatom, szeretjük és megértjük egymást éppúgy mint azelőtt, bár ő nem tudja a titkunkat. Szóval nem lettem leszbi, de ha Hegyeshalomnál átlépem a határt - többször is meglátogattam már Gerdát azóta - teljesen átalakulok. Csak németül gondolkozom, csak Gerdára gondolok és várom türelmetlenül az ölelését. Hazafelé ugyanez fordítva. A magyar határőr magyar nyelvű köszönése után már csak a barátomra és a családomra gondolok. Ez csak akkor változik meg, ha Gerdával egyre forróbbá válnak az emiljeink. Ilyenkor érzem, hogy Bécsbe kell mennem. A net egy veszélyes üzem. Ezt rá kellene gravírozni minden monitor üvegére. Én mégis boldog vagyok.

Szívélyes üdvözlettel: Frank (igazából Juci)