''Van egy történeted boldogságról, szerelemről, interneten kialakult kapcsolatról? Írd meg nekünk, mert a legjobbat Karácsonykor egy Panasonic rádiós walkmannal jutalmazzuk.'' - így hangzott a Randivonal felhívása, amely annak idején az Internet Love Story rovat weboldalán is olvasható volt. A pályázattal sikerült a társkereső szolgáltatóinak az addig ritkán visszajelző online randizókat szóra bírni, akik a neten történő ismerkedés sikereiről/kudarcairól egy sorozatnyi izgalmas élménybeszámolóval jelentkeztek. Minthogy a beküldött pályaműveket közösen bíráltuk el, a pályázatot kiíró Randivonal vezetője hozzájárult ahhoz, hogy a legjobbnak ítélt írások állandó témánkhoz illeszkedve e rovat hasábjain is megjelenhessenek.
Egy fődíj (A gondolat) és három különdíj került kiosztásra, mivel a sokféle érdekes beszámoló közül lehetetlennek látszott egyetlen írást kiemelni.

A gondolat, mint repülő, úgy szántja át agyam hullámait. A jövő bizonytalanul lebeg körülöttem. Nem találom a biztos fogódzkodót a sok terv közt. Lehetőség lenne sok mindenre. Egy olyan pillanatban érkeztél sivár életembe, mikor terveim próbáltam beilleszteni jövőképembe. A lelkemben nagy üresség volt, melyet most kitölteni látszol.  Talán vannak dolgok, melyek azért léteznek, hogy egymást kiegészítsék. Lehet, hogy mindennek megvan a maga legmegfelelőbb párja. Ismeretségünket a véletlen csodája. Vállalkozásom ahhoz hasonlított, mint amikor felküldték a Voyager űrszondát a végtelen világűrbe, hogy esetleg valaki, vagy valami egyszer majd megtalálja. Milyen kicsi az esélye, hogy pont abba az iránya megy, ahol egy olyan létformával találkozik, amely képes venni az üzenetet. Innen nézve, ekkora távolságokban mérve egy százezred milliméter is végzetes mellétrafálás lehet. Aki áldozott erre az expedícióra, óriási reménnyel bírt.

Engem is hasonló remények vezéreltek, mikor a világhálóhoz fordultam. Megadva magamnak az esélyt, hogy egyáltalán remélhessek. Aztán amikor beléptél az életembe, rettenetesen felkavaró gondolatok és érzések támadtak bennem. Gondolatok, hogy a távolság mekkora akadályt jelenthet, vagy hogy te vagy-e az a valaki, aki az én kiegészítésem. Ez utóbbit szinte azonnal és ösztönösen éreztem és minél többet beszéltünk, leveleztünk ez csak megerősödni látszott. Számomra ez félelmetes, mert soha ilyen gondolatom nem támadt még senki iránt. Furcsa, hogy ilyen távolságból is közel érezlek. Olyan mintha két ember lelki közelsége áthidalná a távolságot. Nem tudom ezt semmihez sem hasonlítani.  Óriási izgalommal és várakozással tekintek a közeli jövőbe. Várom a pillanatot, hogy végre személyesen is találkozzunk. Szeretném látni, hallani és a közelségét érezni annak az embernek, aki az ismeretlenből ilyen érzelmeket tudott ébreszteni bennem.

Ilyen gondolatok kísérik a napjaimat, egy kicsit meg is nehezítvén azokat. Viszont döntenem nem szükséges és az előre tervezésnek sem látom értelmét. Bízom az ösztöneimben, hagyom, hogy magukkal sodorjanak az érzelmek és izgatottan várom az első közös napunk kezdetét. Azt nem tudom, hogy szerelemről beszélhetünk-e, vagy sem, mindenesetre nagyon sokszor gondolok rád. Amikor felhívlak telefonon, már jóval előtte hatalmas izgalom, melegség önti el az egész belsőmet. Mire ahhoz a ponthoz érek, hogy tárcsázni kellene, remegés fog el. De nem az a fajta vacogás, mint amikor valaki fázik és nem is afféle alkoholista remegés, hanem olyan felkavaró belső remegés az amit érzek. Igyekszem ezt leplezni, de a telefonálás előtt mindig arra gondolok, hogy mit is mondjak, csak nehogy elrontsak valamit. Pedig aztán szinte megy minden magától, mikor meghallom a ''halló''-zásod. Eddig minden jól ment.  Legalábbis én így érzem. Ez a belső remegés az, ami félelmetessé teszi az egészet. Olyan, mint amikor szerelmes az ember, de eddig még nem tapasztaltam ilyet, hogy személyes kontaktus nélkül kialakulhat ilyen érzés. Nem tudom, ezt csak az idő tudja majd igazolni. Bár a reményt benne van az eseményekben és a beszélgetéseinkben.

Talán annyit még, hogy én bizakodva nézek előre. Várom a pillanatot, amikor igazolja a gondolataimat az idő. Addig is reménykedem, hogy az én űrszondám jó irányba halad.