A weben megjelenő internetes szerelmi történetekre reagálva szinte egyidőben érkezett két levél Amerikából, melyek írói különös esetről számoltak be. Mindketten online szerepjáték közben, idegen karakterekbe bújva, majd abból kivetkőzve találták meg párjukat úgy, hogy a fantázia világából fokozatosan jutottak el a valós életben való találkozásig, bár onnan az előzőbe ma is vissza-vissza térnek.

A két történet után következzen egy körkép: körülnéztem a hazai internetes oldalakon, vajon megeshet-e hasonló a gyanútlan magyar szörfössel, egyben az is érdekelt, milyen tartalmat kínál a magyar web az RPG (Role Playing Game azaz szerepjáték) rajongóinak és a képzelet világában kalandozni vágyó szörfösöknek.  Ezeni összeállításunk témája tehát a kaland, varázslat, ármány, romantika, horror és miszticizmus világa, illetve az, hogyan léphetünk át a fantasy világába a világhálón keresztül.

Amikor egy barátom először mesélt nekem a szerepjátékokról, csak nevettem az egészen. Magamban azt gondoltam, ugyan ki lehet az a szerencsétlen, akinek annyira unalmas az élete, hogy képzeletbeli szerepek eljátszásával tölti az idejét.  Végül aztán hagytam magam rábeszélni, és magam is bekapcsolódtam egy ilyen játékba az interneten.

Azt hiszem a művészetek szeretete volt az, ami egy kicsit mégiscsak vonzott a szerepjátékokhoz: nagyon szeretem az irodalmat, sokat olvasok, és magam is szoktam néha novellákat, meséket írogatni. Mivel imádok fantáziálni, történeteket kitalálni, nem volt nehéz bekapcsolódnom a játékba. Csak választanom kellett magamnak egy szimpatikus nevet és egy karaktert, majd én lepődtem meg legjobban, de néhány nap alatt szenvedélyes játékos vált belőlem. Észrevettem magamon, hogy alig várom már az estét, hogy újra felmehessek a hálóra, és folytathassam az előző nap elkezdett történetet. Az egész olyan volt, mintha egy regényt írnék, nap mint nap egy újabb és újabb fejezetet. Ráadásul nem éreztem magam közben egyedül, hiszen a cselekmény folyására a többi karakter viselkedése, reakciója is hatással volt.

Voltak olyan olyan játékostársaim, akiknek a társaságát különösen élveztem. Leginkább azokét, akik választékosan fogalmaztak, és tehetséges írónak bizonyultak A vonzalom ráadásul kölcsönös volt, a többiek is nagyon szerették az általam kreált karaktereket. Izgalmas volt az egész, szórakoztató és egyben tökéletes stresszoldó. Amikor játszottam, minden másról megfeledkeztem, és teljesen beleéltem magam az általunk életre keltett képzeletbeli világba.  Menetközben nagyon sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, olyanokkal, akikkel más módon soha nem találkoztam volna. Egy este a szokásos szobámban, a kedvenc csoportommal játszottam, amikor egy idegen szólította meg a karakterem. Ez nem volt szokatlan dolog, mégis azonnal éreztem, hogy  ez a szereplő valahogy más, mint az eddigiek, akikkel összetalálkoztam. Nem saját maga által kitalált karaktert játszott, hanem Anne Rice Vámpír Krónikákból Lestatot, a vámpírt. Nem láttam még nála tehetségesebb szerepjátékost. Lestat flörtölni akart a karakteremmel, de én visszautasítottam. Az egész jelenet valahogy felejthetetlen volt. Néhány nappal később újabb üzenetet kaptam Lestat-tól, aki játszani hívott, egy privát szobába. Soha senkivel nem sikerült ennél élvezetesebb szerepjátékot játszani, felért egy igazi regényírással. Mindkettőnk számára nagy élmény volt. Közel hozott bennünket az eset, és attól kezdve egyre inkább kerestük egymás társaságát.

Egy idő elteltével azután kibújtunk a szerepeinkből, hiszen mindketten kíváncsiak voltunk, ki rejtőzik a felvett karakter mögött.  Kiderült, hogy játszótársam egy 18 éves Chris nevű fiú, korban épp hozzám illő, én 17 vagyok. Tele voltunk mondanivalóval, és hamar ráébredtünk mennyi  közös vonás van bennünk. Négy és fél hónapig leveleztünk, és telefonon keresztül beszélgettünk, mire egy nap – bár utólag bevallotta, rettegett a visszautasítástól, vagy hogy bolondnak fogom tartani - szerelmet vallott nekem.

Félelme alaptalan volt. Kivételes tehetségű tehetséges írónak, és egy igaz, őszinte embernek ismertem meg Christ. Nagyon szeretem őt, és tudom, hogy ő az én rokon lelkem. Soha senki nem érintett meg ilyen közelről. Nincsenek szavak, amivel kifejezhetném, mit  érzek, akkor, amikor egy email vagy csomag érkezik tőle. Közel az első találkozásunk, az idei Karácsonyt úgy tervezzük, hogy már együtt töltjük!

Soha nem gondoltam volna, hogy a szerepjáték ilyen fontos lesz számomra, illetve, hogy ezáltal ismerek majd meg valakit ilyen közelről. Azoknak, akik még soha nem próbálták ki az RPG-t, csak annyit tanácsolhatok, érdemes belekóstolni, nem tudhatja senki, milyen meglepetést tartogat számára. Ha pedig valaki tehetséges embereket keres az internet végtelen káoszában, akkor a szerepjáték jó eszköz lehet az értékes kincsek kihalászásában. Nem árt persze felkészülni arra, hogy az érzelmek sokkal mélyebbre vihetnek a játékban, mint bárki gondolná!

Angel, USA

Kristyn és Trevis évek óta szenvedélyes szerepjátékosok. Ugyanarra a website-ra jártak mindketten játszani, szerették a régi romantikus történeteket, és két alkalommal is úgy alakult, hogy egy tragikus sorsú szerelmespár történetét játszottak el. Átéltek vágyakat, végzetes találkozást, szenvedést, csalódást, kitaszítottságot. Képzeletben. Egy alkalommal Trevis kibújt a szerepéből, és a játékon kívül egy szívességre kérte a lányt. Kristyn örömmel segített, és ezzel kezdetét vette a szerepek mögött rejtőző két ember kapcsolata. Valódi énjüket lassan-lassan felfedve chattelni, levelezni kezdtek, és ráébredtek, mennyi hasonlóság van bennük. A nagy távolság ellenére egészen közelinek érezték egymást. Amikor egy közös barátjuk egy hetes szerepjátékos találkozóra invitálta őket, nem sokat gondolkoztak, útra keljenek-e. Alig várták már az alkalmat, hogy élőben is találkozzanak, hiszen addigra már mindketten bizonyosak voltak az érzelmeikben. A nagy beleéléssel végigjátszott szerepek varázslatos módon láncolták őket egymáshoz.

Két évvel az első, felejthetetlen találkozás után Kristyn és Trevis úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Szerepjátékos énjük valami különlegesre vágyott, így a kézfogót Lord Sivart és Lady WyndMyre karakterekbe bújva, egy korabeli reneszánsz szertartás szerint tartották meg. Ezt a napot mégis életük egy mérföldkövének és egy hosszú út első lépcsőjének tekintik, amikor a fantázia világából két lábbal léptek a valóság földjére.

- Boldogan élünk együtt, Kristyn két gyermekével. Hogy játszunk-e még szerepjátékokat?  Hát persze! Az internet számunkra a kimeríthetetlen fantázia világát jelenti. Amikor szerepet játszunk, olyan mintha egy másik világba kirándulnánk, és olyankor teljesen beleéljük magunkat a megszemélyesített karakterekbe, akár barátokat, akár halálos ellenségeket alakítunk. De játszunk a neten kívül is: megfertőztük a környezetükben élőket is szenvedélyükkel,  QUEST néven helyi szerepjátékos klubot alakítottunk, és havonta RPG találkozókat, évente kétszer közös hétvégi kempingezést szervezünk.  Mit gondolsz, vajon létezik olyan ember a Földön, akinek nincs szüksége néha egy kis fantáziálásra? – szegezi nekem a kérdést levelében Trevis.

Hová forduljon az, aki kedvet kapott a szerepjátékokhoz, és az interneten szeretne magának játékostársakat találni, vagy bekapcsolódni?   Sokak egybehangzó véleménye szerint legjobb magyar szerepjátékos oldal az rpg.hu.  Szinte nincs olyan RPG témájú site, amely előzékenyen ne kalauzolná el a látogatót erre a címre, hiszen itt valóban minden megtalálható, amit az RPG-ről tudni érdemes. A  site webmesterét Balázs Pétert kérdeztem a szerepjáték és az internet kapcsolatáról:

Úgy tűnik a szerepjáték forró téma a neten, sokan sokfélét írnak róla, és játékok választékát látva sok-sok igen nagy rajongó tábora van ennek a szenvedélynek. Mennyire terjedtek el az online szerepjátékok, egyáltalán milyen típusú szerepjátékokat lehet az interneten játszani, és jellemző-e  az ezen keresztüli ismerkedés?

Nos, az online szerepjátéknak két fajtája van. Az egyik a MUD, a másik pedig az online mese. Az rpg.rulez.org/mud címen van az előbbire néhány példa. A MUD sokkal inkább harcorientált játék, ezért én személy szerint nem nagyon javasolnám ismerkedésre. Az online mesélést talán már inkább.

Milyen terepet kínál az internet az online mesélésekhez?

Nincs tudomásom olyan szolgáltatásról, ahol állandóan van mesélő, és csak a játékosokra vár, de több embert is ismerek, aki szokott chat-en mesélni. Az online mesélés persze sokkal nehezebb, mint az asztal körüli szerepjáték. Itt nincs akkora interaktivitás, lassabb is, hiányoznak a gesztusok, és végül kb. annyira lesz komoly, mint egy irc-es randi. Ennek ellenére vannak többen is, akik szeretik ezt a műfajt, sőt, egyesek emailen keresztül is képesek játszani.

Merre induljanak el a neten azok, akik akár mesélőként, akár szereplőként szeretnének részt venni ezekben az online játékokban?

Akik online mesélésre adják a fejüket, azok általában vagy az IRCnet-en keresnek maguknak csatornát, itt létezik néhány kifejezetten szerepjátékos csatorna, melyeken az átlag létszám általában max. 5 fő . A fanatikusabbak átjönnek az rpg.hu chat-jére (http://rpg.rulez.org/chat),  a #mese csatornára. Sok függ persze attól, hogy éppen ki a mesélő, és hogy mennyire tud az éppen arra látogató bekapcsolódni a történet folyásába, hiszen itt előre meg kell egyezni a választott karakterben és néhány másik pontban is.

A Fantasy Centrum oldalain bárki nyithat egy új mesélő sarkot, és maga kezdheti el egy új történet szövését A Mesélő-sarok lehetőséget nyújt a csoportos online szerepjátékra. Az ingyenes szolgáltatás lényege egy kizárólagos használatba adott fórum, ahová csak a regisztrált tag és az általa meghívott játékostársak léphetnek be. Ha játékostársaiddal elfoglaltságaid, tanulmányaid, vagy a nagy távolság miatt nem tudtok "élőben" játszani, a fórumon megtehetitek ezt. A történet itt nem vész el, hanem írásos formában megmarad és bármikor előhívható! Lehet online együtt játszani, ha éppen egyidőben vagytok fenn a hálón, de időben és térben függetlenül is, mindenki akkor kapcsolódik be, amikor a lehetőségei engedik!

“A valódi szerepjátékban nem az a fontos, hogy megnyerj egy harcot, hogy teljesíts egy küldetést. A szerepjáték lényege, hogy teljesen belebújsz a karaktered személyiségébe, az ő szavaival beszélsz és az ő gondolatai vezérelnek. Olyankor az ő szemével látod azt, amit a kalandmestered elmesél. Az ő füleivel hallod a képzeletbeli hangokat, lehet ez a harc zaja, a szél zúgása vagy egy bárd lantjának pendülése.  Ha igazán jól szerepjátékozol, nem arra fogsz emlékezni, hogy "szerepjátékoztam", hanem hogy ott jártam, szemtől szembe álltam a sárkánnyal, és láttam a pikkelyein csillámló fényt.“

“A szerepjáték nem megy rögtön. Nagyon jó mesélő, nagyon jó (lehetőleg összeszokott) társaság és nagyon sok idő kell hozzá. Ahhoz, hogy jól ki tudd játszani a karaktered, fontos, hogy igazán megismerd és azonosulni tudj vele.

Mint tapasztalt szerepjátékosnak mi a véleményed az online RPG-ről?

Véleményem szerint a klasszikus szerepjáték nem m?ködik és nem is valószín? hogy valaha is fog neten keresztül, hiszen az a mesélő (kalandmester, játékvezető, ki hogy nevezi) és a játékosok személyes kontaktusát igényli. A klasszikus szerepjátékban szemtől szemben ülnek a játékosok egy asztal körül és a mesélő mesélés közben sokmindent leszűrhet a játékosok reakcióiból, mimikájából, hanglejtéséből, ami kihat a játékra. Ez a neten elég kivitelezhetetlennek tűnik ma még.

Mégis, egyre több féle online szerepjáték is létezik ma már, többek között már WAP-ra alkalmazott szöveges szerepjátékokról is lehet hallani.

Igen, sok-sok "mutációja" létezik a szerepjátéknak, sőt, olyan is van, amely a neten keresztül játszható csak igazán. Jó példa erre a MUD vagy a MUSH. A kettő között annyi a különbség, hogy a MUD-oknál egy mesterséges intelligencia, egy program vezeti a játékot és meglehetősen harcorientált, míg a MUSH-okban vannak "mesélők" azaz valamiféle operátorok, vagy moderátorok, akik felügyelik a történetek menetét, és a karakterek játékát. Én is meg szoktam fordulni egy ilyen félig chat félig MUSH jellegű szobában a Gyaloglón.
Emellett természetesen hódítanak a szerepjátékon és a fantasy-n alapuló stratégiai játékok, melyeket a neten hálózatban lehet játszani egymással. Ezek sokmindenben hasonlítanak a klasszikus szerepjátékra, de sokban különböznek is. Az igazi szerepjáték egyik legnagyobb előnye, hogy az ember irányítja, és a mesélő képes a rögtönzésre. Olyan dolgokat szőhet bele a történetbe, amelyet senki sem láthatott előre. Erre a számítógép soha nem lesz képes, hiszen egy gép csak olyan dolgokkal tud számolni és azokat a lehetőségeket tudja variálni, melyet belétápláltak. Ami nincs benne, arra magától nem jöhet rá. Másrészről a jó szerepjáték nem csak a fantáziát, hanem az érzelmeket is alaposan megmozgatja. Érezhetünk közben haragot, sikerélményt, csalódottságot, félelmet, sőt akár szerelmet is, ha elég nagy beleélőképességgel rendelkezünk.

Tudsz-e olyan esetről, amikor a szerepjáték hozott össze párokat?

Igen több ilyen eset is van, bár a lányok ritkábban vesznek részt szerepjátékokban, mint a fiúk. Mindenesetre tudok olyan kapcsolatokról, melyek a szerepjátékok során, RPG találkozókon vagy táborokban (mert ilyen is van) alakultak ki.

Miben segítheti még az internet a szerepjátékok rajongóit?

Az Internet mivel határok nélküli, és nagy sebességű kapcsolatfelvételt és kapcsolattartást tesz lehetővé, bizonyos esetekben segíthet a játékosnak mesélőt vagy fordítva, a mesélőnek játékosokat találni. Erre természetesen megvannak a megfelelő fórumok. Sőt, van olyan játék (ld. Országos Élő Vámpír játék), melyet elsősorban a net képes életben tartani, hiszen az egymástól jelentős távolságokban élő szervezők így tartják a napi kapcsolatot egymással.