A tavalyi év utolsó hónapjának híre volt a első magyar virtuális könyvkiadó megjelenése az interneten.  Érdekes módon a Vikk.net  (Virtuális KönyvKiadó) induló kínálatában, sőt a letöltési toplistája élén egy olyan mű szerepel, amely talán soha nem jött volna létre, ha nem létezne e rovat témája, az a bizonyos netszerelem. A netszerelem, melyről magyar kiadású könyvben talán most először esik szó.  Mindez éppen elég ok arra, hogy a szerző engedélyével részleteket adjak közre új könyvéből, melyet eddig kizárólag elektronikus formában jelentetett meg, illetve kikérdezzem őt az online könyvkiadás műhelytitkairól. Chi Wicca NemS negyedek című naplóját a következő sorokkal ajánlja a kiadó olvasói figyelmébe:

A ''NemS negyedek'' furcsa cím lehet, pedig egyszerű a magyarázata: egy nő az ezredforduló idején leül, hogy naponta negyed órát írjon - csak úgy. Maga sem számít rá, hogy könyv kerekedik jegyzeteiből, melyek témája azért nemS, mert hogy a nemek közti kapcsolatot járja körül egy nő szemével. Számbaveszi a ''pasikat'', akik életében jelentősek voltak, akik hatotattak rá... Rajtuk keresztül is kutatja, keresi nőiségét, nőiességét. Belső útja során olvasmányok, szinkronicisztikus egybeesések sora is segíti miközben a saját párkapcsolata hétköznapjairól is ír - egy internetszerelemmel kezdődött, humorral átszőtt különleges kapcsolatról: ahol a szokottól eltérően a nő az idősebb. Mire a kötet végére érünk megértjük, miért is olyan fontos az eperlekvár.

Részletek a NemS negyedek című e-könyvből

Szombat - 0. 22
Két éve kaptam Lóritól az első e-mailt. Három nap múlva méltóztattam rá válaszolni. Nem igazán netes sebesség.  És ''lezsókáztam''. Azt írtam neki, hogy ''Kedves Zsóka!'' Erre visszaírta: ''Jesszusom! Kinek a nevében írtam?'' Ciki volt azért egy kicsit.
Délután kajálás közben hirtelen megkérdeztem tőle:
-  Hányadika is van ma?
Aszonta, elseje.
-  Dehogy van elseje! Nem emlékszel? Hiszen akkor mentünk a Radnótiba!
-  Jaaa, akkor harmadika van. Miért?
-   Hát holnap lesz negyedike...
-   ???
-  Két éve írtad nekem az első e-mailt.
- Tényleg! - derült fel az arca. -  Akkor meg kéne ünnepelni, de legalább örülni neki egy kicsit - mondta.
-  Oké, megünnepeljük! Veszel nekem virágot.

Nem szeret virágot venni. Valamit mondott, hogy miért a férfinek kell csinálni mindent? Ő írta az első e-mailt, ő vegyen virágot is...? Hajjaj, kedvesem, ez az élet rendje, meg ILYEN az élet! Súlyos terheket rak a férfiak vállára. Annál súlyosabbakat már csak a nőkére. :-)

Hétfő - 8.53
Na, jól megünnepeltük tegnap Lórival a kétéves évfordulónkat. Olyat veszekedtünk az esti sétánk alkalmával, hogy öröm volt nézni. :-(( Unom már a nyavalygásait, és megint azt találtam neki mondani, hogy olyan, mint Micimackó, aki a saját lábnyomait követve megy körbe-körbe a fa körül... Mert Lóri időnként valóban egy körbeforgó végtelen.
Egy férfi ne nyavalyogjon. Egy férfi ne a problémát lássa, hanem a megoldásokat. Ha nem ilyen, akkor tanulja meg, hogy ilyen legyen.
Nagyon dühös voltam. Még azért is, mert képtelen voltam nőies lenni, azaz szépen meghallgatni, pontosabban EGYÜTTÉRZŐEN meghallgatni, és abban segíteni, hogy rájöjjön a saját megoldásaira. Másoknál meg tudom tenni, nála, vele nem. Bizonyos szituációk nálam is ugyanúgy ismétlődnek, így nem igazán jogos a szemére hányni, hogy ő is ilyen. Mert én meg abból nem tudok kilépni, hogy ne oktassam ki. Kemény vagyok vele, ahelyett, hogy megértő lennék.

Szerda - 7.30
Két évvel ezelőtt már a vonaton ültem. Lórival átleveleztük az egész éjszakát, csakúgy röpködtek az e-mailek. Legalább harmincat váltottunk. Írtam is neki, hogy ennyi erővel, iercézhettünk is volna. Alig aludtam pár órát. Akkor már megvolt .jpg-ben a jin-jangos festmény, valamikor hajnalban átküldtem neki. Erre jöttek a Boris Vallejo képek tőle. Korábban nem ismertem, tetszettek.
Lóri verset is írt hozzám. Nem akartam elhinni, hogy akkor született. Mert tényleg annyira hihetetlen volt, hogy... Mi is? :-) Valahogy az egész. Tíz nappal korábban azt sem tudtam, hogy létezik. Az első e-mailjét ugyebár jól megvárakoztattam, de aztán elkapott bennünket a gépszíj. Naponta egyre több e-mail váltottunk, az a nap, az az éjszaka volt a csúcs. Beszéltünk egymásnak a múltunkról, de a jelenünk szinte minden percéről is beszámoltunk. Amikor meghallottam a hangját, sehogy sem tudtam összeegyeztetni azzal a szigorú tekintettel, ami a weblapjáról nézett rám. Látni akartam minél előbb, legyen egy illúzióval kevesebb. Ő sem ellenezte a találkozást.
Izgultam. Rettenetesen. Küldött egy fényképet magáról. Az evezőket markolta egy csónakban, sehol egy deka súlyfelesleg sem volt rajta. Nem szeretem a kövér, a puhány férfiakat. Úgy értem partnernek.
Lóri mosolygott rám a képről, és én megijedtem: felérem-e vonzerővel? Tíz évente egyszer, ha megteszem, de most kihúztam a szemem, elővettem a szempilla spirált, meg azt a avonos szájrúzst, amit egy kozmetikus sózott rám. Nem kellett volna. Lóri sincs oda az ilyesmiért, de akkor ezt még nem tudtam...
Most is látom, ahogy jön felém. Az a fehér cipője már nincs meg, a fekete farmer is másik feketével cserélődött ki időközben. Magas volt és szörnyen vékony.
- Hol vagy te hetven kiló? - ez volt az első kérdésem, ahogy az üdvözlő puszik után megfogtuk egymás kezét. És tudtam, már nem kell félnem: fizikai vonzerő szempontjából egy kategóriában mozgunk.
Elszálltunk. Minden drog nélkül az égig repültünk. Ilyen párbeszédek hangzottak el köztünk (meg nem tudtam volna jegyezni, de adott tollat, papírt, hogy gyorsan leírhassam őket):
- Olyan csodálatos veled.
- Nekem is.
- Nagyon szeretlek, nagyon-nagyon szeretlek. Elmondhatatlanul. Ilyen még sohasem történt velem.
- Velem sem. Olyan teljes minden...
- Hiányozni fogsz - még el sem mentem, de már hiányzol nekem.
-  Akkor is együtt vagyunk, ha nem leszel velem. Csodálatos amikor velem vagy, de akkor se rossz, ha nem vagy itt. Mert mindig velem vagy.
Két év után újra olvasva a sorokat, ismét ott vagyok... vele, Lórival.
 

Interjú Chi Wiccával, a NemS negyedek szerzőjével:

Miért döntöttél úgy, hogy az e-book formájában jelenteted meg a könyved?

Az egyik ok, hogy az érzelmi naplóban az internet teljesen természetesen van jelen, átszövi a hétköznapok jelentős részét. A másik, hogy papírkiadót találni nem könnyű ismeretlenül, de a kiadáshoz jutott szerzők sem túlságosan megbecsültek az alacsony példányszámok mellett. Az is felvetődött a netes kiadás egyféle teszt is: ki lehet próbálni vajon valóban mennyire kell a könyv az olvasóközönségnek. Igaz, hogy a kötethez így elsősorban az internetezők jutnak hozzá, de az ő véleményük már mérvadó lehet. Többen olvasták a kéziratot az interneten, és nagyon jó visszajelzések jöttek. Igen, jó volna, ha papírkiadás is lenne belőle, mert missziót tölthetne be egy ilyen könyv abban is, hogy az internethez tapadt negatívumokat a helyére tegye, és megmutassa az internet nemcsak szebbik, de valóságosabb arcát is.

Egy adott szellemi termék, ez esetben a könyv iránti érdeklődés az interneten az oldal  megtekintések, letöltések, vásárlások számával pontosan mérhető.  Mit mutatnak ezek az adatok?

A NemS negyedek december ötödikén került fel a Vikk.net e-könyvkiadóhoz első e-könyvként. Segítségével is folyt a tesztelés, a próbaüzem. Ez idő alatt kedvezményes áron lehetett letölteni, illetve ekkor került fel az érzelmi naplóból az első két hét és még egy nap története az ingyenes próbarendelésbe. A könyv egyébként tizennégy hetet ölel át. Nos, két hét alatt tizenöten rendelték meg a könyvet, és fizették ki a legkülönbözőbb módokon: postai csekken, utalással, hitelkártyával. Hogy az INK februári megjelenésekor mit mutatnak majd ezek a számok, szinte elképzelni sem lehet, annyira kiszámíthatatlan mi történik idehaza az e-könyvekke, hisen az e-könyvkiadás teljesen új, más, mint az eddig megszokott, ezért bármi éppúgy bejöhet, mint annak az ellenkezője.

Az online kiadás másik jellegzetessége, hogy a szerző közvetlen kapcsolatba kerülhet olvasóival, akik véleményüket emailen keresztül azonnal el tudják juttatni az íróhoz, esetleg vitába szállnak vele, vagy spontán kritikát írnak a művéről. A kiadó weblapján közölt visszajelzések szerint az olvasók élnek is ezzel a lehetőséggel. Mit jelentenek a számodra ezek a visszajelzések, hogyan éled meg ezt  a közeli kapcsolatot az olvasóiddal?

A könyv az idén nyáron született meg, és az internet nélkül sokkal nehezebb lett volna. Ahogy íródtak az egyes hetek belső és külső történéseit taglaló fejezeket, egy levelező lista tagjai úgy olvashatták folyamatosan. Nagyon inspiráló volt így alkotni - szinte alig vártam, hogy megmutathassam, ami született, és ugyanígy a lista tagjai is alig várták, hogy olvashassák a folytatásokat. Elmondták a véleményüket, amik néha még egymásnak is ellentmondtak, nekem pedig döntenem kellett, hogy mennyire hallgatok ezekre. Nagyon tanulságos volt. Végül is - úgy vélem - minden alkotónak el kell jutnia arra a pontra, amikor belülről érzi, mi az igazán jó, mire kell hallgatnia, és mire nem. Néha nagyon nehéz megérteni, mi a jobbító szándékú vélemény és a lesújtó kritika között a különbség. Az egyik felemel, továbbvisz a megkezdett kreatív úton, míg a másik letaglóz és szinte cselekvésképtelenné tesz. Nekem is volt ez utóbbiban részem, de néhány nap alatt túl tudtam lépni rajta, mert több volt a pozitív visszajelzés. A könyvet muszáj volt megírnom, mert egyfajta belső kényszer nem hagyott nyugodni. Számomra is rejtélyes volt időnként, mi kerekedik ki belőle, de mire a végére értem, úgy éreztem adhatok vele másoknak: főleg nőknek, de nem csak nekik. A "NemS negyedek"-et a férfiak is nyugodtan olvashatják a netes barátaim szerint. És szerintem is :-)
 

Részletek az olvasók visszajelzéseiből:

Életöröm van jelen a művedben, ami hol spirituális, hol egészen földi örömök szintjén sugárzik belőle.
Kunsági Andrea, pszichológus

Elolvastam könyvedet a férfiakról, ami rólad szól, a nőről. De szinte akármelyik NŐ írhatta volna! Ez egy hölgy személyes vallomása életéről, tapasztalatairól a férfiakkal kapcsolatban, egyben tükrözve a saját nőiességét, nőiségét. Nagyon jó stílusban, olvasmányosan írtad, bepillantást adva bizonyos magánéleti és írói kulissza titkokba. Gratulálok hozzá! Sok nő és férfi fogja "ahá!"-élménnyel olvasni. Az első oldalak bukdácsoló beindulásán látszik a kezdeti nehézkesség, ami eltűnik a gondolatok spontán forgatagában. Ha az ember túl jut az elején, néhány oldalon csupán, alig tudja letenni a könyvet. Ezzel én is így voltam.
Molnár Tamás, szexuálpszichológus

Chi, öröm olvasni a könyved! Őszinte, emberi, erotikus, s noha én - persze inkább csak saját dolgaimmal kapcsolatban - nagy prüdike tudok lenni, nem volt egyetlen sor sem, ami visszatetszést váltott volna ki belőlem. Ha netán lett volna valami polgárpukkasztó szándékod, akkor az ezúttal nem ért célba. :-)
Ritkaság: stílusod és mondanivalód is van. Nagyon sok hasonló érzés, emlékkép van bennem is, ez adódhat abból is, hogy nagyjából azonos korúak vagyunk. Képmutatás nélkül, de nem szemérmetlenül írsz. Gratulálok!
Nagy M. Natália üzletasszony