Ha az ember az interneten szövődő kapcsolatokról vezet rovatot, akkor előbb-utóbb tanácsadó szerepet is ráosztanak az olvasók.  Így fordulhatott elő, hogy az alábbiakban kibontakozó történet alakulását magam is végigkövettem a háttérből, miután egy nap terjedelmes melléklettel a következő email érkezett a postaládámba:

Kedves Andrea! Elküldöm NET-es barátom leveleit, olvasd el őket, kíváncsi vagyok a véleményedre! Egy online társkeresőben láttam meg a hirdetését, és amint elolvastam bemutatkozó sorait, éreztem, hogy írnom kell neki, mert valami rögtön megmozdult bennem, ami azóta sem hagy nyugodni. Képzeld, hozzám hasonlóan ő is elvált, egyedül neveli a gyermekét, és bár mindketten túl vagyunk már a klasszikus családalapító koron,  titokban abban reménykedünk, hogy lehet még ebben az életben igazi, teljes családunk, sőt, újabb kicsi érkezését sem zártuk ki.

A terjedelmes levelezésből válogatott szilánkokat Ági beleegyezésével teszem közzé. (A történet szereplőinek nevét természetesen megváltoztattam.)

Kedves Ági! Tegnap Úr Napja volt és ez itt Ausztriában munkaszüneti nap. Mindezt csak azért írom, mert annyira megkapóan személyes, finom érzelmekkel töltött a bemutatkozó leveled, - inkább a szív szűrőjén keresztül cenzúrázott, és nem a szokványos, racionális tudnivalókat közlöd Magadról -, hogy már tegnap szívesen válaszoltam volna Neked! Nos, vannak dolgok, amit én is agyonkomplikáltam az életemben, de már a legjobb úton vagyok affelé, hogy minden újra a ''normális'' kerékvágásba kerüljön, ezzel elsősorban az ausztriai munkavállalásomra utalok. Ezen kívül van egy immár megírt és többszörösen átírt, egyre visszafogottabbá, cool-érzelmi szintűvé átfogalmazott, száraz információkat közlő, bemutatkozó levelem (mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy kevesebb empátiával nehezen emészthető egy ettől különböző levél ). Íme a tények:  Kocsis György Attila vagyok. 45 éves/170/66 kg.  Bőséges élettapasztalattal ahhoz, hogy végre békés nyugalomban védelmezzek és kényeztessek egy 40 év körüli csinos, lehetőleg fekete nőt. Vágyom, hogy társam legyen ő az élet szép dolgainak elvezésében, és hogy megajándékozhassam őt lelki gazdagságommal. Leginkább a zene és a sport rajongója vagyok, szórakoztat, ha gyerekek vesznek körül.Sajnos már 11 éve külföldön dolgozom, de egyre erősebb bennem a vágy, hogy végleg hazajöjjek. Normális családi életre, párkapcsolatra vágyom Magyarországon. Számomra is annyira fontos ez, tudva azt milyen nehéz mentalitásban, lelkiekben és szellemiekben két embernek egymásra találni és mindezt a fizikai vonzalom megléte vagy hiánya az egekbe röpítheti, vagy egy tollvonással megsemmisítheti. Éppen ezért elviekben akárhova is elmennék, hogy rátaláljak! A személyes hatást semmi sem pótolhatja, de átmenetileg ennyi talán elég. Az e-mail címem sajnos csak vállalati.
Szeretettel:  Gyuri

Amikor válaszoltam Gyuri levelére, magamon lepődtem meg leginkább, milyen megdöbbentően őszinte gondolatok törnek belőlem elő, és mennyire inspriálva érzem magam arra, hogy irodalmi stílusban öntsem magamból a szót. Gimnazista korom óta nem írtam így, micsoda felszabadító érzés volt! Na, aztán őt sem kellett félteni:

Köszönöm, hogy beragyogtad az egész lényemet, azóta n-szer (az  n - nagyon pozitív egész szám) jutottál eszembe! Csak attól félek, hogy éjfélt üt az óra és az én jó tündérem köddé válik -  mögötte sziporkázó csillagpor és mély döbbenet marad nekem a csodából!Igen, ez nem mindennap történik meg velem, szerény társkereső karrieremben, hogy már a válaszlevél bennem ekkora rezonanciát keltsen (hiába, a mester tud bánni a szavakkal, az én vevőkészülékem pedig éppen erre a frekvenciára hangoltatott). A bemutatkozó leveledtől még az agyam legrejtettebb zugaiban is tavaszi zsongást keltett valamilyen megfoghatatlan biokémikum.Jól látod, már 11 éve bőröndben lakom, és már alig bírom cipelni a belegyömöszölt soknemű tapasztalatot, édes-keserű- rózsaszín-bűzös emlékeket! Nagyon jó lenne mar egy lomtalanítás, egy szelektív agymosás. Te bölcsebb vagy: azt mondtad, hogy ''egész egyszerűen csak békére vágyom''.  Az évek teltével nem sokat vesztett fényéből az otthonról hozott csomagom; örökös megújuló képességem (a válásom után már-már kételkedni kezdtem benne), kimeríthetetlen forrásaim: szorgalom, kitartás, hűség (naivitás?) és az a megmagyarázhatatlan őserő, ami az új hazába igyekvőket hajtja. Csak a vektor előjele változott, és immár egyértelműen az Óhaza irányába mutat.  Talán csak a vakmerőségem mérséklődött egy pár mikronnyit, de az őrültségeket, a teljesíthetetlent, még mindig habozás nélkül díjazom (ld. A fogatlan öreg oroszlán meséje)Úgy néz ki, hogy eddig nem sikerült túl derűsre a levelem, de remélem azt is, hogy az önirónia határát sem léptem túl, mármint a cinikusság irányába. Ezen a hétvégén itt maradtam Ausztriában. Ez egy évben legfeljebb egyszer szokott megtörténni és ilyenkor mindig az az érzésem, mintha valahol ottfelejtettem volna valamit, és nagyon hiányzik. A fiam most a nagymamánál van, csak két hét múlva jön meg. A gyerekeid most  harapnivalóan aranyos korban vannak, le az összes kalappal a helytállásodért. A még eredendő infantilitásom miatt általában jól ki szoktam jönni a csillagszeműekkel.A nap még mindig nem sütött ki, de belülről mégis valami meleg sugárzás tölt el. Talán egy pár quantum Hozzád is megérkezik!
mail puszi:   Gyuri

Mondd, lehetséges ekkorákat hazudni, vagy talán tényleg őszinte?  Jó lenne hinni azt, hogy nem a Cyrano-ból másol, de csalódni sem akarok túlságosan nagyot. Mindenesetre, ami óriási  pozitívum, rájöttem, hogy talán még én is tudok szeretni, és nem halt belőlem ki minden emberi érzés. Tudod, mióta elváltam hosszú idő telt el úgy, hogy nem ért hozzám férfi. Most pedig testileg-lelkileg felpezsdültem ettől a kapcsolattól, őrületes változásokat idézett elő belőlem ez az ember. Ugye leszel az esküvői tanúm, ha mégis igaz?

Hááát… szerelmes lettem egy nagyszerű asszonyba, aki még csak egy virtuális fantom! Most az egyszer nagyon nem szeretném, hogy szalmaláng legyen!  A közös bennünk az, hogy mindketten elemi erővel igényeljük a szeretetet, a csapongó nagy lelkünk rég áhított táplálékát és ebben benne van az igazságtalanul (?) elszenvedett sok-sok fájdalom, a töretlen hit és a jobbra vágyás.Szüntelenül Rád gondolok, érezlek a hatodik érzékemmel, és ebben, még valamilyen megmagyarázhatatlan, irracionális módon soha sem csalódtam! Mikor fogom hallani a Hangodat???
Térdet, fejet Neki hajték.Csók: Gyuri

Ó, kérlek, drukkolj nekem, hogy ne csak egy ágyjelenetet kívánjon ez az ember, mert ha meghalni nem is fogok, de... ! Csodálatos ez az érzés, ugyanakkor nagyon rossz az, hogy - eddig nem is hiányzott, becsszóra - valami iszonyatos űr keletkezett bennem, hogy engem is szeressen valaki, csak úgy mellettem legyen valaki, etc. és nagyon nagyon fáj most, hogy ez csak álom. Vagy mégsem? Ma felhívom.

Itt ülök a gép előtt, és nem tudom, hogy is kezdjem el, mert az első telefon is, ugyanúgy mint az első levél, sorsdöntő egy kapcsolat alakulásában. Nagyon nem is szeretnék elméleti eszmefuttatásokba elmélyedni, általában a kapcsolatok kialakulása és kiteljesedése témában, annál jobban szeretném, ha végre már minden spontánul működne, az egekbe emelne.Ehhez persze hozzátartozik az első ölelés is. Némi kétkedést éreztem volna ki a hangodból?? Pedig tudásom szerinti legtisztességesebb módon, semmi negatívumot de ugyanúgy semmi pozitívumot sem volt szándékomban elhallgatni, mindent elmondtam, amit szükségesnek éreztem ahhoz, hogy sorsomat, múltamat - amennyiben ez a jelen és jövő szerves része - tényként elfogadtassam leendő Kedvesemmel. Az esetleges közös jövőnkért viszont már a felelősség kérdésében közösen osztozunk! Játszótársam, mondd, akarsz- e lenni? Még ezek után is? Együtt úszni a Balatonban az Arany-híd mentén? Még sem kérdeztem, milyen színű a szemed, a hajad, pedig nekem nagyon hiányzik a fizikai közelség, a test és szellem melege, együttes vibrálása.De türelem, türelem, türelem, mondogatom magamnak, csak a temperamentumomnak nem tudok parancsolni!  Szabadna újra hallanom a hangod?  Te csacsogó csoda!!! MA este??? Hívj csak kérlek, éjfél után ha úgy tetszik! De lehet, hogy előtte meg én küldök neked, jó ékszakát csókocskát a Matávon! Sok-sok  Szeretettel: Gyuri

Telefonbeszélgetéseink ettől kezdve egyre sűrűbbé váltak, csakúgy mint emailjeink.

Jó reggelt Kedves! Most épp itt vagyok a gép előtt. Nem tudlak magam elé varázsolni, de nagyon-nagyon szeretnélek megölelni, hidd el, ha akarod, közelebb vagyok, mint amit a képzeleted elbír! Te teljesen elvetted az eszem, minden utam a szeretett munkahalyemre vezet, mindig kitalálok valami jó okot, hogy Hozzád ide visszajöjjek !!!Pedig takarítanom kellene otthon, a vendégeim tiszteletére. Valószínűleg én sem fogok aludni az éjjel. Na már megyek is, csak még le kell írnom, hogy meghibbant az agyam, mert nem is tudom ki vagy - mármint a vágyaim tárgya, a DNS-ed látható, simogatható, megharapható, szemeznivaló, égetnivaló alkotása - mint fénytörés határvonal, mint fizikai test, és mégis elepedek a hangodért!!  Tegnap éjszaka én is nagyon nehezen tudtam elaludni, tudod Te egyáltalán, mekkora Boszi vagy?! Ennyire már régen nem hatott rám Asszony, főleg így via-telefonsex! Nagyon-nagyon mellédbújtam volna, hogy tökéletes égéssel elégjek, úgyis van bennem elég phönix madári képesség!
Csókollak: Gyuri

Úgy érzem, belehalok, ha nem találkozunk. És ez a nap egyre elérhetőbb közelségbe kerül.

Szerelmem, álmaim Kék Asszonya! Szinte képtelen vagyok megszólalni, annyira megrázó élmény, hogy végre (!!!) egy ilyen égetnivaló, csodálatos boszorkányra találtam, mint Te! Nem is tudtam még semmit a helyére tenni, csak az eufórikus érzelmek sokszínűségében tobzódok! Én vagyok a környéken a legboldogabb ember és ugyanakkor szorongó félelem fog el, hogy miért hívom ki ennyire magam ellen a sorsot, miért hagyom a nem is olyan rég még halálosan sajgó szívemet ilyen, egekig csapó intenzitású  reményt, féktelen szerelemi vágyat, kínzó fájdalmat egyesítő boszorkánykoktél által elkábítani?De habozás nélkül lenyeltem a kígyó-varangy főzetet, ''fájdalma édes, hadd fájjon, hagyom''.  Csak az a pici bizonytalanság teszi ennyire drámaivá ezt az egész hihetetlen, irracionális storyt kettőnk között, hogy már elemi, ellenőrizhetetlen indulatokat engedtem kiszabadulni a lelkem szellempalackjából anélkül, hogy megfogtam volna a kezed,  anélkül, hogy észlelhettem volna, hogy ez Benned, bennem  - már ordító!!!! - érzelmi elvárásokat kirobbantja-e, vagy világok dőlnek-e össze bennünk??? Kell-e ettől meggyőzőbben megfogalmazni, mennyire szükséges lenne LÁTNUNK egymást, ugyanakkor teljesen partner vagyok abban a gyönyörű tervben amit 20-ra vázoltál, és amitől tényleg egek feszülnek egymásnak érzelmi potenciál tekintetében, ha kibírjuk, kitartunk addig, és tényleg úgy kellünk Egymásnak, mint azt lelkeink kívánják! De Te csak ne engedj a primitív férfi türelmetlenségnek, mert ez nem egy olcsó ponyvaregény, Te sem és én sem ezt várjuk el tőle. Bármit elviselek, csak a hiányodat nem, Kék asszonyom! Én nem félek semmitől és senkitől, vagy TE, vagy kolostorba vonulok!
Szeretlek, kívánlak, siratlak: Gyuri

És eljött… a  randevú után Ági szűkszavúan így számolt be a fejleményekről:
Nos, igen, találkoztam vele: kedves, ápolt, udvarias, intelligens, csupa pozitív benyomást keltett bennem, de azért a fülembe ültetett egy bogarat. Nyitottam 2 új - egy freemailes és egy primpostás – mailboxot,  s lőn... Kocsis György Attila 45 éves - korrekt! - úriember a mind a két ''új'' hölgynek ugyanazokat a szépséges leveleket elküldte szó szerint, mint nekem. Csak a név változott.  Hááát ennyi...