Életem egyik legizgalmasabb kapcsolatát éltem át egy éve. Távszerelmünknek a ki nem fizetett számlám miatti kényszerű távollét vetett véget.

Romantikus volt, ahogy a chaten megismertük egymást, a netmeeting pedig igazán izgalmas. A barátom olyan leveleket írt nekem, hogy sokszor ültem a monitor előtt és folytak a könnyeim. Úgy éreztem, megért engem, bár csak a fotómat látta. És én az övét.

Vereseket, képeket, dalokat küldött nekem. Szerette a romantikus zenét. Kedvenc színünk  a kék volt. Kék pillangók voltunk, akik egymással repültek az űrben Tiszta őrület, két 30 körüli, egyetemet végzett ember élt egy tinédzserálomban.

A PC rabja voltam, reggel alig vártam, hogy bekapcsoljam  - jött-e e-mailem? Ő is így volt vele. A mobilja jelezte, mikor kapott üzenetet tőlem- és akkor azonnal, a munkahelyén megnézte.  Azt mondta, egész napja más lesz, ha levelet kap. Fürödtünk egymás érzelmeiben.  Éreztem a kisugárzását.

A valóságban egyszer találkoztunk, egy motelban. Olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Kívül is és belül is. Boldog voltam, hogy nem hazudott nekem. Tudtam, hogy csak 1 napig fog tartani, mint ahogy azt is, hogy nős. Én voltam az első "kalandja".  A valóságos, rendkívüli találkozás után veszélyes lett volna folytatni. Nem akartam feldúlni a házasságát, hiszen a felesége gyereket várt. Mindenesetre fantasztikus volt úgy együtt lenni hosszú évek után valakivel, hogy tudtam, szeretem és ismerem a lelke zugait ahogy ő is az enyémet.

T.