Kedves Andrea!

Néhány éve én is átéltem azt az érzést, amit a Chat díva című történetben szereplő hölgy férje érezhetett. Úgy bemenni a lakásodba, ülni a nappaliban, hogy szerelmed, életed társa észre sem vesz, bármit is teszel, mintha ott sem lennél. Minden figyelmét a képernyőn megjelenő kis kék ablakokban villogó szövegfoszlányokra fordítja, és te már rég alszol, amikor ő végre melléd fekszik a hitvesi ágyba.

Feleségem egy kis szatmári faluban nőtt fel és itt, Budapesten nem voltak barátai. Az első kisfiunk megszületése után elég depresszióssá vált otthon egyedül. Én rendszergazdaként dolgoztam egy nagyvállalatnál, otthon is volt számítógépünk, több is, és örültem, amikor annak idején kezdtek divatba jönni a különböző HTML illetve Java alapu chat szerverek. Gondoltam, hátha talál a feleségem barátokat a neten és talán nem érzi majd annyira egyedül magát. Rövid időn belül aztán ráérzett a chat ízére és attól kezdve le sem lehetett állítani. Egyre több időt töltött a képernyő előtt és csak a billentyűzet kattogását lehetett hallani esténkét. Sok új barátot szerzett, közben mindent kipróbált: a virtuális szextől a hajnalig tartó chat partikig. Végül - ahogy az lenni szokott - szerelmes lett egy srácba.

Nem tudtam, hogy mit tegyek. Itt jön a nagy dilemma. A szerelem önző, de mégis tudsz-e valakit annyira szeretni, hogy elengedd, hogy csak az ő boldogságát tartod szem előtt. Én szerettem őt, ahogy csak szeretni tudtam. Mivel azonban nem vagyok egy féltékeny típus, elengedtem randizni a barátjával. Hiszen úgysem tudtam neki nemet mondani, amikor megkért, és tudtam, hogy engem is szeret, ha abban a pillanatban nem is úgy érezte. Nekem mindig az őszinteség volt a lényeg, de akkoriban éppen munkahelyi gondokkal küszködtem, ami miatt igencsak magam alatt voltam. De az is lehet, hogy szeretek szenvedni: -)

Amikor rendeződtek a munkahelyi gondjaim akkor úgy alakult, hogy én is összejöttem valakivel a chat-en. Amikor azonban én akartam elmenni mással randizni, a feleségemre ez kijózanítóan hatott és azonnal szakított a barátjával. Úgy tűnik, ő sokkal féltékenyebb típus, mint én és nem tudta elviselni, hogy mással találkoztam.

Ma már egyikünk sem chat-el bár ő még néha vált emaileket a barátjával, de nem találkoznak, bár én elengedném, ha nagyon akarná, viszont ő jobban fél attól, hogy ha elmenne, én újra próbálkoznék a chat-en. Lehet, hogy hiba volt elengedni őt? Vagy csak rajta keresztül próbálom meg kiélni a vágyaimat? A furcsa az, hogy végülis meg tudom érteni őt, hiszen ki ne szeretne új kalandokat keresni, új emberekkel megismerkedni, új élményekkel gazdagodni?

Roland