Szeptemberben  kötötték be hozzánk az Internetet. Eleinte semmibe vettem, nem tudtam, mire képes ez a kis masina. Végül, édesapám unszolására, mégiscsak leültem egyik este a számítógép elé és kipróbáltam, mit tud. Korábban hallottam, hogy chattelni is lehet a hálón. Egy ismerősömtől kaptam meg a "trefort" nevű chat címét. Gondoltam magamban, hogy miért is ne próbálnám ki, hogy mit is rejt ez maga mögött.Teltek, múltak az esték és elszakíthatatlan lettem a géptől. Belebolondultam, hogyha éppen nem ülhettem a gép elött. Egy gyönyörű októberi napon történt, hogy chattelés közben megismerkedtem egy fiúval, akit Zolinak hívtak. Nagyon kedvesnek tűnt. Rengeteget "beszéltünk", míg egy nap megadta a számát és én felhívtam. A hangja olyan mosolygósnak tűnt és ettől a perctől kezdve "beleszerettem". Szerelem volt első hallásra!

Aztán jöttek, mentek a telefonok, de találkozásra még nem került sor, mivel ő 250 km-re lakott tőlem. Egy decemberi nap aztán éppen a közelben "járt" és szeretett volna velem találkozni. Én rögtön igent mondtam és pár órával később megláttam Őt! Magas volt és sudár. Gyönyörű zöld szemei voltak, amiktől én azonnal elaléltam. Sokat beszélgettünk Róla, Rólam, Kettőnkről, de a kapcsolatunk kilátástalannak tűnt, mivel annyira messze lakott tőlem.

Visszagondolva, nem is tudom, hogy hogyan, de rengetegszer találkoztunk egymással és hatalmas, lángoló szerelem alakult ki közöttünk. Ennek lassan egy éve, de még mindig ugyanolyan forrón szeretjük egymást. Remélem, sokáig így marad még. Az internetnek köszönhetően találtam olyasvalakire, aki meg tudott nevettetni, akivel mindenről lehet beszélgetni, és aki nagyon szeret engem.

Köszönöm azoknak, akik kitalálták az Internetet. Örök hálával tartozom nekik!

Üdvözlettel:Kinga