Egy együttes keresése közben akadtam rá lapodra, melyen
olyan dolgokat olvastam, amelyek nagy része velem is megtörtént. Ha gondolod,
elmesélem. :-)
Na jó, ez nem chat, így ha már nagy levegővétel után is,
de megosztom veled az én storym, mely az Interneten szövődött és a nagyon
rideg valóságban ért véget. Ezzel talán ellőttem a "poént", de kezdjük
az elejéről:
2001. nyarát nem felejtem el nagyon sokáig - talán sosem.
Májusban kezdtem el aktívan chatelni a Trefort nevű chaten. Itt megismerkedtem
rengeteg emberrel, barátságok szövődtek és történt egy csalódás is, amit
mások is rengetegszer tapasztaltak. Csak itt én voltam a személy, aki nem
küldött magáról képet, és a lány bizony egyből visszakozott, és az addig
becéző szavak és kedvesség egy szempillantás alatt emlékké váltak.
Ez nagyban visszariasztott a chates ismerkedéstől, de
nem tágítottam. Nem elsősorban partnert kerestem, hanem egy jó társaságot,
akikkel a virtuális világon kívül is össze lehetett járni és jól megértettük
egymást. Ezért lógtam fenn továbbra is minden éjjel, és az egyik éjszaka
bizony egy magát "gyongyke"-nek hívó emberke kért segítséget a szobában
bárkitől díszgyertya ügyében. Én rögtön rápriviztem és segítettem keresni
pár díszgyertyás oldalt és azokat belinkeltem. Erre reagált egy olyat,
amit soha életemben nem fogom elfelejteni: "Imádnivaló". Azt hittem először,
hogy a gyertyákra gondol, mert hiszen az előzőkből kiindulva nem nagyon
voltam bőviben az önbizalomnak. De nem, ezt nekem és csakis nekem mondta,
mindenféle bemutatkozástól, meg képküldéstől eltekintve, hiszen akkor kb.
15 perce beszélhettünk.
Egész éjjel chateltünk, és rengeteg gondolatot megosztottunk,
és nem az átlagos csevegés volt, (honnan írsz, hogy nézel ki, hány éves
vagy, van kocsid, tanulsz) hanem mindenféle témáról beszélgettünk, nevettem
nagyokat. Ezután elárulta, hogy 38 éves. Azt hitte, hogy ennek hallatán
majd gyorsan lerázom és kilépek. De nem. Ez nálam nem számított (én voltam
21), mert érdekelt az a nő. Mert nő volt, hogy félreértés ne essék. :-)
Sokat beszélgettünk ezután, és úgy adódott, hogy Miskolcra
utazom pár napra, és akkorra megbeszéltünk egy találkozót.
Nagyon izgultam és már az elején jól kezdtem: késtem vagy
egy órát. Nem volt gond, az egész napot együtt töltöttük, majd egy véletlen
esemény folytán úgy alakult, hogy nála töltöttem az egész éjszakát is.
Végig beszéltünk, és egy percre sem lanyhult az egymás iránti figyelem.
Életem legizgalmasabb éjszakája volt. Fura ezt leírni, de akkor nagyon
szerelmes lettem. Elfogott a vágy, hogy vele maradjak, hogy együtt töltsük
napjainkat, hogy együtt legyünk amennyit csak lehet. Rengeteg akadályozó
tényező volt, a legfőbb persze az, hogy nem tudtam ő mit gondol rólam.
De ezt a találkozásunk után éreztette: jött az sms, hogy "Hiányzol". Ment
a válasz. Elkezdődött... :-)
Életem legcsodálatosabb 4 hónapja kezdődött el 2001. augusztus
16-án. Nem fogom elfelejteni ezt a dátumot soha. 4 hónap után történt valami
vele, ami sajnos véget vetett szenvedélyes viszonyunknak, szerelmünknek,
de barátságunknak nem. Rengetegszer hallottam, hogy "legyünk barátok" és
soha nem beszéltek többet. Én is féltem ettől, mert őt még barátként sem
akartam elveszíteni. Nem vesztettem el, mert nagyon mély barátság alakult
már ki köztünk. Rengeteget beszéltünk utána is, nem volt olyan hét, hogy
ne beszéltünk volna, chatelni már nem nagyon chatelt, én viszont folytattam.
Sok kapcsolatom akadt, jól kibeszéltük ezeket :-). Történt azonban idén
szeptemberben valami, amit azóta sem tudok felfogni: szeptember 18-án este
agyvérzésben elhunyt.
Most sem tudok még könnyek nélkül beszélni róla, mert
nagyon nagyon megrázott. Nagyon hiányzik most is, "gyongyke" a mindig vidám
és jólelkű, tulajdonképpen csibész lányka :-)
Úgyhogy mindenkinek azt tudom tanulságként ajánlani, hogy
éljen, ne engedjen el semmit maga mellett. Gyöngyi álljon példaként a többiek
előtt, akik igenis merik vállalni magukat a virtuális világban, és a való
életben is csodálatos emberek. Gyöngyi sajnos csak volt. De az emlékét
mindvégig őrizni fogom. Ő az én virtuális álmom.