Édesen keserű

Az új munkahelyemen rászoktam az irc-re, annál inkább is, mivel megismertem Attilát. Bár még csak 20 éves vagyok, de férjem van közel 2 éve. Gondok akadtak a házasságban, ezért úgy éreztem, hogy az Ég küldte Őt. Mellettem állt, biztatott, bátorított. Elmondott mindent, hogy éppen akkor mit csinál, reggeltől estig beszéltünk. Én Erdélyben vagyok, ő Szegeden. Már terveztük azt is, hogy találkozunk. Még gondolatban sem csaltam volna meg a férjem, de amikor Attilára gondoltam, bármit megtettem volna.

Csodálatos volt minden, akár egy álom... mígnem egy nap egy ismeretlen névvel valaki azt állította, hogy ő Attila, és megemlítette, hogy neki van felesége, majd kilépett. Este felhívtam, először beszélgettünk telefonon. Rákérdeztem, hogy nős-e, és igen volt a válasz. Elmondta, hogy családja van, és minden hazugság volt, amit mondott. Játékból kezdett el velem beszélgetni, és az, aki megírta, hogy ő nős, nem más, mint a felesége volt, aki megtudta, hogy létezem.

Annyit tettek velem, hogy soha többet nem fogok bízni az irc-s emberekben....ez szörnyű csalódás volt nekem. Nem is tudja senki, hogy milyen ilyet érezni. Becsapott, szórakozott velem, aztán azt mondta, sajnálja, nem volt szándékos.

Hogy hogyan felejtem el, és folytatom az életem, az már rám tartozik.

Tökéletesnek tűnt az irc-n, éppen ezért tanácsolom mindenkinek, hogy amíg nem ismeri meg azt, akibe bele szeret, ne álmodozzon, mert sok emberben egy igazi színésztehetség lakozik. Én megjártam, és tanultam belőle. De legalább annak örülök, hogy a házasságomat nem hagytam ott miatta, mert ő így akarta volna.

Soha nem szabad elfelejteni, hogy igazán csak az szerethet, aki mellettünk van.

Zsuzsa