Már jó ideje, több helyen is hirdettem magam a NET-en. Írtak olyanok, akik
csak kalandra vágytak, írtak, akik komolyabban gondolták, mégis eltűntek
a ködben. Tavaly tavasszal lehúztam a rolót - "megvagyok én egymagam is"
- mondván.
December 5-én egy levél várt az e-mail címemen. Néhány levélváltás után
telefonálgattunk - de mennyit! - majd december 23-án találkoztunk. Csodálatos
varázslat volt első látásra. Letepert a szerelem mindkettőnket. Ha csak
a hangját hallom, a szemébe nézek, ha rá gondolok, valami csodás bizsergés
kerít hatalmába, és talán fordítva is.
De teltek a napok, a hetek. A köztünk lévő kilométerek, a találkozás
meg nem ismétlődése, rányomta bélyegét a kapcsolatra. Nem tudom, mi lesz
velünk. Ő azt mondja megijedt, még sosem tapasztalt érzéseket kapott, és
adott. Várjunk.
Várunk, és szenved(ek)ünk. Vajon lesz ebből még boldogság?!