Életemben nem e-maileztem, sõt levelezni sem tudtam
és szerettem. Ám, miután májusban
Anchorage-ban landoltam, idõmilliomos lévén el
kezdtem cirkálni a neten. Egy ilyen kirándulás
alkalmával, az egyik közeli gleccsertón, fura
módon egy "Icequeen" nevű hölgyre akadtam, a NET egyik
társkeresõjén. Tulajdonképpen az
adatlapját sem néztem meg, hanem azon nyomban
írtam neki.
Valahogy létrejött a kommunikáció,
és elkezdtünk ismerkedni. Kiderült, hogy korunk
és fizikai adottságaink hasonlóak. Így
hát, elkezdtünk levelezni. Aztán
kialakítottunk egy saját nyelvezetet, amit csak MI
értünk, és fényképet
cseréltünk. Naponta elmondjuk gondjainkat,
örömeinket, és ma már jobban ismerjük
egymást, mint bárkit. Azt is tudjuk, hogy ez egy
veszélyes játék, hisz megbolygattuk egymás
életét; de mikor olyan szép és
izgató várni a következő levelet!
A baj természetesen a távolság, ami 10.000
kilométer. Õ Magyarország nyugati
részén lakik, én meg az Északi-sarkhoz
közel, Anchorageban. Nem tudom, hogy miért szerettem bele
egy félig fiktív nőbe, de igenis szeretem őt úgy,
mint ahogy valamikor, kamasz koromban tudtam szeretni.
Kicsi a valószínűsége, hogy valaha is
találkozunk, bár semmi sem kizárható,
és talán majd egyszer, a most írt becézgető
leveleket együtt fogjuk olvasni...