Sziasztok, az én kis történetem május
elsején lesz három éve, hogy elkezdődött.
Szép napsütéses vasárnap volt, és nem
igazán akartam leltározni a munkahelyemen, de a
beosztásom megkövetelte.
Körülbelül ekkor lógtam két
hónapja a chateken, nem is gondoltam, hogy komoly kapcsolatot
alakíthatok ki így egy fiúval. Éppen csak
fel léptem, és szinte rögtön privi chatre
hívott egy fiú. Olyan volt, mint a "mesében". Mire
megjött a kérdés, már megválaszoltam,
mire megkérdeztem valamit, már ott állt a
válasz. Szinte egyből kitaláltuk egymás minden
gondolatát. Jöttek a szebbnél szebb
versidézetek, a képcsere, a találkozás.
Hát igen, a találkozás sem volt egyszerű -
Édesanyámnak köszönhetem - mert az
utolsó pillanatokban is menekülni próbáltam,
és nem akartam elmenni a megbeszélt randira.
Hosszas unszolás után, fél óra
késéssel megérkeztem. Párom
virágcsokorral a kezében várt fel, s alá
járva. Csodálatos volt, és lehet, hogy
hihetetlenül hangzik, de körülbelül négy
hónapon keresztül, egy csepp eső nem esett a
találkozásaink alatt, sőt a borús égbolt is
mindig kiderült (heti 2-3 alkalommal randiztunk, mindig Ő
jött hozzám). Ezzel sokat viccelődtünk, "még az
ég is mosolyog, ha együtt lát bennünket".
Nyolc hónap múlva otthagytam a munkahelyemet,
összeköltöztem a párommal és az
Édesanyjával. Karácsonykor eljegyeztük
egymást, és következő év
szeptemberében összeházasodtunk. Ebben az
évben leszünk két éves
házasok, kedvesem most diplomázik, és nagyon
jól megvagyunk hármasban, bár már
tervezzük a család bővítését.
Szerencsésnek érezzük magunkat, és
boldogok vagyunk!
Kívánom, hogy mindenkinek legalább ilyen
jól sikerüljön az ismerkedés a neten.