Szia Andrea!
Érdeklődve olvastam az Internet Kalauz júliusi számában megjelent cikked és úgy éreztem, muszáj megosztanom a tapasztalataimat Veled vagy netán az olvasókkal. Az én történetem nem olyan mélyen szántó mint Viktóriáé, de talán ez is érdekes.

Elmesélem dióhéjban. Már többször volt hogy valakivel jól megértettük egymást az Interneten keresztül, de ez most teljesen más volt. Thomas és én egy német chat-vonalon ismerkedtünk meg valamikor március elején, teljesen véletlenül. Azonnal észrevettük hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk és heteken keresztül majdnem minden nap ''találkoztunk'' a virtuális térben. Ha egyszer valami miatt nem jött össze, jöttek-mentek az emailek. Úgy viselkedtünk a chatvonalon mint akik együtt járnak, de tudtuk, semmi esélyünk, az óriási távolság miatt. Őt Németországba köti az egyetem, engem meg ide. Ennek ellenére mind a ketten úgy érezzük, egy pár lennénk, ha nem laknánk ilyen messze egymástól. Telefonon is beszéltünk és ha mindketten őszinték voltunk, akkor mindketten sokat gondolunk a másikra. Annak ellenére, hogy mindkettőnknek van más, ''valóságos'' kapcsolata.

Tervezzük, hogy esetleg találkozunk a nyáron, de ez még a jövő zenéje.

Vera