Szomorú valóság

Van egy szomorú történetem. Rögtön hozzá kell fűznöm, hogy nem az internet a hibás, hanem azok, akik visszaélnek vele. De erre mindig van példa. Az életben sajnos minden így működik. Van valami, ami jó, és akkor jön valaki, aki kitalálja, hogyan lehet vele visszaélni, és attól természetesen a dolog rossz lesz.

Egy egészségügyis kollégámmal történt meg, aki 12 órát dolgozott hétvégeken, (minden hétvégén) hogy hétfőtől csütörtökig egy iskolában tanulhasson. Computeres pályára készült, mert az többet fizet...

Otthon, a felesége tette a dolgát, és ellátta úgy, ahogy a két gyermeküket. A férfi, Mike, imádta a lányait - 3 és 5 évesek voltak a történet idején. A felesége naponta többször is hívogatta telefonon a férjét, Mike szerint unatkozott (más kérdés, hogyan lehet 2 kicsi mellett unatkozni?).

Mikor a férj munka után haza ment, és lefeküdt aludni, - 12 óra munka nem könnyű, - főleg éjjel - akkor a felesége panaszkodott, hogy keveset foglalkozik vele. Mikor Mike felébredt, akkor meg tanulnia kellett, és a felesége megint arról panaszkodott, hogy miért nem vele foglalkozik. Ő hiába próbálta megmagyarázni, hogy jobban, és könnyebben fognak élni, ha befejezi az egyetemet. A felesége nem értette meg.

Egy napon a kollégám nagyon zaklatottan jött dolgozni, kinyomtatott leveleket hozott magával. A felesége az interneten megismerkedett valakivel, és elkezdett vele flörtölni... Az illető hölgy Houstonban, a neten megismert „loveboy” pedig valahol Chicago külvárosában élt.

A történet vége. A neten megismert férfi elment Houstonba, és megkérte az illető hölgy kezét. Aki igent mondott, és rögtön teherbe is esett tőle.

Mike elvált, a két kislány nála van, mert azokat nem adta. Továbbra is dolgozik hétvégén, és tanul a fenn maradó időben. Az édesanyja segíti, ő van a kicsikkel.

A volt felesége már új házasságban él, a munka nélküli chicagói férfival, és a bébivel.