Az én történeten rövid, keserű, és igaz!
Nem áll szándékomban, hogy másokat
elijesszek a "web szerelemtől", de úgy érzem, nem
árt, ha egy történettel több van a
listán, amik esetleg tanulságosak lehetnek.
Egy társkeresőben váltott néhány
levél után, úgy éreztem, hogy nekem is
kisorsoltatott a boldogság! A lány, akivel
megismerkedtem, sok-sok éves ábrándjaimat
testesítette meg, úgy külsőre, stílusra, mint
hangra. Az első találkozásuk néhány
héten belül megtörtént, majd hozzá is
költöztem.
Boldog voltam valami eszméletlenül. VELE
élhettem, érezhettem ŐT!! Bolondul szerelmesen, nem
voltam hajlandó észrevenni azokat a jeleket, amik
már akkor a kudarcot, a megaláztatást
ordították felém. Ő nem titkolta, hogy voltak
"netes" kapcsolatai, hogy minden személyes
találkozása az ággyal kezdődött, és
ugyanolyan gyorsan végük is lett. Sőt, azt sem, hogy
még mindig kapcsolatban áll a "barátaival". Azt
hittem, a mi találkozásunkkal,
összeköltözésünkkel ő ugyanúgy
befejez mindent, ami kísérthet, vagy zavaró lehet
kettőnk között. Nem így történt, sőt
mintha a "forgalom" még növekedett is volna egy kicsit.
Mintha az sms-ek, az e-mailek, a chatelések több
idejét vették volna el.
Kértem hagyja abba, volna nekünk miről beszélni
egymással is, rosszul esik az, hogy a "barátok"
állandóan felbukkannak, vagy telefonon, vagy pedig az
interneten, a legváratlanabb időpontban. A
kérésből viták, a vitákból
veszekedések lettek, ami aztán azt eredményezte,
hogy belekeseredve a tehetetlenségembe, autóba
ültem, és csapot-papot ott hagytam (a
távolság köztünk 1200 km oda és annyi
vissza is).
Kilenc hónapig voltunk együtt, ez idő alatt (pontosan
nem tudom) legalább 20 esetben jöttem el tőle vagy
rúgott ki! A kiváltó ok 80%-ban az új netes
"barátok" keresése, valamint a régi kapcsolatok
csökönyös ápolása volt.
Ma már sajnos vége az álomnak! Be kellett
lássam, vannak egyének, akik az érzelem
nélküli trófeaszerzésben lelik
boldogságukat, és a legjobb vadászterületnek
ehhez a szórakozáshoz, az internetes társkeresőket
használják fel.