Igaz mese

Az én igaz mesém, akkor kezdődött, amikor az elsõ kislányom született, és a férjem kezdte megmutatni az igazi arcát. Pocsék házasság lett, a lányomat 1 éves korától bölcsibe kellett adni, hogy visszamehessek melózni, mert tudtam, csak így kerülhetek ki ebbõl a pokolból.

A dolgok egyre jobban elfajultak, majd pótmunkát is keresnem kellett, és elvégeztem egy számítástechnikai alap tanfolyamot. Aztán vettem egy gépet. Utána, jött az internet. Először csak, hogy kikapcsoljon, aztán a rabja lettem. Sokszor mentem úgy melózni, hogy éjjel chataltem. Tudtam, amit ott mondanak, az mind mese, nem szabad elhinni. Aztán valahogy összefutottam valakivel, akinek a honlapja is más volt. Aztán kiderült a chattársaktól, hogy bár ő nem mondja, de kolozsvári születésű, én pedig Nagyváradon születtem. Sok minden volt, amiben kiderült, hasonlítunk. Találkoztam vele. Igaz, előtte is volt 1-2 ember, akivel találkát beszéltünk meg, de ezek nem randik voltak csak személyes beszélgetések, nappal a McDonaldsban, vagy hasonló.

Vele sejtettem, hogy kicsit más. A lényeg, hogy 1998. március 15-től, kicsit komolyabban vettem a kapcsolatunkat. Éreztem, hogy ez már szerelem. 1998. augusztusa óta együtt lakunk. Van egy közös kislányunk is már, és az 5 éves évfordulónkon lesz az esküvőnk.

Persze közben elváltam, bár még folyik a vagyon megosztás, de így élünk mi itt Pannóniában - sohasem problémamentesen. Boldogan neveljük a két leányzót.
A dolog érdekessége még, hogy a nagyobbik lányom szinte első perctől kezdve, Papinak szólítja a páromat, bár ezt senki sem mondta neki.

stünci