A sors útjai...

Íme, az én kis igaz történetem. Egyik nap unatkoztam, és elkezdtem chatelni a neten. Nem volt fent egy haverom sem, ezért elkezdtem nézni a név listát, hogy kivel beszélgessek. Egyszer csak megláttam egy nevet, ami nagyon nem tetszett. Egyből rákattintottam és el kezdtem szidni a nevét, hogy hogyan lehet egy pasinak ilyen neve, stb.

De meglepetésemre, a pasi tök normálisan reagált. Mindent meg akart tudni rólam, és elkezdtünk beszélgetni, majd levelezni, de még mindig nem hagytam békén a nevével.

Aztán ahogy tovább leveleztünk, kiderült, hogy tényleg csak hülyeség volt az a név, mert később nem olyan srácnak ismertem meg az írásai, és az sms-ei után. Végül egy nap eljött az ideje, hogy végre találkozzunk! Száz százalékra vettem, hogy csak haverok leszünk, mert nagyon helyes pasinak találtam (a fotója alapján). Csak egy órát kaptam a találkára, mert apu nagyon féltett.

Találkoztunk hát a netes barátommal, és baromi sokat beszélgettünk. Aztán a következő héten is találkoztunk, meg az utána következő héten, és így tovább... És egyszer csak elcsattant az első csók! Azóta járunk együtt, és nagyon szeretjük egymást! Kemény kilenc hónapja...

Azon szoktunk viccelődni, hogy biztos a sors hozott minket össze. Hát... Ki tudja???!

miri