01. Catullus:
Éljünk, Lesbia Éljünk, Lesbia, és szeressük
egymást,
és a mord öregek fecsegjenek
csak,
hisz nem ér locsogásuk egy
garast sem.
Eltűnvén a nap, újra felragyoghat:
egyszer tűnik a kurta fény
szemünkből,
s álmunkból sosem ébredünk
utána.
02. Li
Sang-jin: A névtelen kedvesnek Azt mondtad, eljössz s nem
vagy itt, nincs semmi jel se
fent, se lent, tornyod körül
csak a fakó késői holdsugár dereng.
Sirok teérted hangosan,
de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom, de
a tintája halovány.
03. Petrarca:
Nincs békém Nincs békém, s nem szitok
háborúságot,
félek s remélek, fázom és
megégtem,
az égbe szállok s nyugszom
lenn a mélyben,
semmi se kell s ölelném
a világot.
04. Shakespeare:
Az vagy nekem Az vagy nekem, mi testnek
a kenyér
s tavaszi zápor fűszere
a földnek;
lelkem miattad örök harcban
él,
mint a fösvény, kit pénze
gondja öl meg;
csupa fény és boldogság
büszke elmém,
majd fél: az idő ellop,
eltemet;
05. Shelley:
A szerelem filozófiája Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
06. Victor
Hugo: Olyan a szerelem Olyan a szerelem, mint a
gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében
a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
07. Elizabeth
Barrett-Browning: Mondd újra Mondd újra s újra mondd
és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt
szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező,
se domb
nincs kakukknóta nélkül,
ha a lomb
újul tavasszal, s kizöldül
a mag.
08. Petőfi
Sándor: Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a
kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak
előtt,
De látod amottan a téli
világot?
Már hó takará el a bérci
tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú
nyár
S még benne virít az egész
kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe
vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.
09. Tagore:
Ne menj el Ne menj el, míg tőlem engedélyt
nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát
s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek,
ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt
nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom
a kezem, hogy megérintselek.
10. Rilke:
A szerelmes lány Így igaz, vágyom utánad.
Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni
merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.
12. Juhász
Gyula: Anna örök Az évek jöttek, mentek,
elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem
utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
13. Juhász
Gyula: Szerelem? Én nem tudom mi ez, de jó
nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén,
mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
14. Szép
Ernő: Add a kezed Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
15. Radnóti
Miklós: Két karodban Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy
te
hallgatlak.
16. József
Attila: Szerelmes vers Hegyes fogakkal mard az
ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj
rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy
vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én
haraplak.
17. Ignotus:
Akarom Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam.
18. Szabó
Lőrinc: Szeretlek Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
19. Pilinszky
János: Azt hiszem Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon,
hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat
emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
20. Tóth
Árpád: Esti sugárkoszorú Előttünk már hamvassá vált
az út
És árnyak teste zuhant át
a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába
az alkony:
Halvány, szelíd és komoly
ragyogást,
Mely már alig volt fények
földi mása,
S félig illattá s csenddé
szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
21. Ady
Endre: Tüzes seb vagyok Tüzes, sajgó seb vagyok,
égek,
Kínoz a fény és kínoz a
harmat,
Téged akarlak, eljöttem
érted,
Több kínra vágyom: téged
akarlak.
22. Johann
Wolfgang Goethe: Rád gondolok Rád gondolok, ha nap fényét
füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét
ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza
távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló
a vándor
lába alatt.
23. Váci
Mihály: Ha elhagynál... Ha elhagynál engemet, -
jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltlek?
24. Csukás
István: Ülj ide mellém Ülj ide mellém s nézzük
együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy
lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
25. Elizabeth
Barrett-Browning: Rád gondolok! Rád gondolok! - Úgy indázlak
közül
gondolattal, mint vadszőlő
a fát:
nagy levelek, s a szem semmit
se lát
a zöldön túl, amely a törzsre
ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam
nem hevül
gondolatért - a szebb valót
magát
kívánom: Téged! Jössze-,
jössze-hát
hozzám, de tüstént?!
26. József
Attila: Amit szívedbe rejtesz Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -- mondják
--
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
27. Szabó
Győző Gyula: Úgy szeretném... Csókom ne kérd, elvárni
nem szabad,
Vagy lesz, vagy nem, hogy
múlik napra nap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!
Más városban, hol este csíp
a fagy,
Erdő mélyén, hol vadkan
rajtakap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!
28. Ady
Endre: Mert engem szeretsz Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
29. Buda
Ferenc: Ne rejtőzz el... Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
32. László
Ilona: Veled Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett
testembe.
33. László
Ilona: Érezni a szád Ujjaim közt illatos,
Bársony rózsaszirmot,
Fehértornyú templomból,
Távoli harangot,
Számban szétpattanó,
Édes szőlőszemeket,
Testemre zúduló,
Langyos esőcseppeket..
